A félelmed a múltban gyökeredzik, a vágyad pedig a jövődet köti meg, s e két erő elpazarolja minden erődet, hevíti az egód tűzes tengerét. Ha a jelenben élnél, lehet vágyak és félelmek nélkül, de boldog lennél. A jelen pedig csak mások önzetlen és spontán szolgálatában van. Ez teremt egységet közted és Isten között.

Minden konfliktusban eldöntheted, hogy másnak ártasz-e indulatodban, vagy az indulat elfojtásával magadnak, esetleg a megbocsátás és kiengesztelődés által senkinek.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ártani, csak a tetteiddel tudsz egy másik embernek. A csont összeforr, a seb begyógyul, a szó feledésbe merül, azonban a benned lévő ítélet, amelyet nem bocsátottál meg, mindkettőtök lelkét mérgezi. Más ember ártását kivédeni, csak helyes hittel lehetséges. Ha nincs helyes hited, akkor legalább legyél méltó a megbocsátásra!

"Hagyd ott, válj el! Jogod van boldognak lenni!" - Ha elhagyod, biztosan boldogtalan leszel, mert gyengének bizonyultál felelősségben, hűségben és alázatban. Csak az lehet boldog, aki felveszi a keresztjét és elviszi a golgotára. Az út végén megerősödve, megtisztulva várja a boldogság.