Az Isten felé való minden igaz törekvés végsősoron elvezet Istenhez. Tartozzál bármelyik valláshoz, legyél hívő, vagy tudós, ha buzgón keresed az igazságot, minden bizonyára meg is találod. A hívő ember őszinte odaadással, a tudós ember racionálisan, de végül megtalálja az Istent.

Eldöntheted, hogy a halálba menekülsz-e a szenvedésed miatt, s akkor a pokolban a jelenleginél sokkal nagyobb szenvedés vár rád, vagy végre felelősséget vállalsz életedért, és ha lassan is, de kibogozod a szenvedésed benned rejlő okát.

Isten természete olyan, hogy a kicsiket nagyobbá teszi, a nagyobbakat, meg kicsinyebbé.  Vigyázz hát, mert ha nagynak tartod magad, megaláztatsz, de a kicsinyek megelőznek a nagyságban és méltóságban! Mert nem az ember büszkesége által nyer méltóságot az igazság és a szeretet, hanem abban, ha az ember szolgálja azokat. Aki Istent szolgálja, Istenné válik, aki pedig a poklot szolgálja, az ördöggé.

"Én olyan romantikus alkat vagyok..." - minden bizonnyal nem ismered magad. Sem az igazságnak, sem a békének, sem a kegyelemnek, sem a szeretetnek nem természete a romantika. De mindegyik gyönyörködik az élet minden pillanatában és minden teremtményében.