A félelmed a múltban gyökeredzik, a vágyad pedig a jövődet köti meg, s e két erő elpazarolja minden erődet, hevíti az egód tűzes tengerét. Ha a jelenben élnél, lehet vágyak és félelmek nélkül, de boldog lennél. A jelen pedig csak mások önzetlen és spontán szolgálatában van. Ez teremt egységet közted és Isten között.

Eldöntheted, hogy a halálba menekülsz-e a szenvedésed miatt, s akkor a pokolban a jelenleginél sokkal nagyobb szenvedés vár rád, vagy végre felelősséget vállalsz életedért, és ha lassan is, de kibogozod a szenvedésed benned rejlő okát.

Ne attól félj, ami megtörténhet veled, hanem attól, hogy a félelmed miatt közben elfelejtesz boldoggá lenni. Ha megsértenek, ha elhagynak, ha bántanak, csak ideig-óráig fáj. Ha jó előre félsz, az lehet egész életedben fájni fog. Ha nem ismered a jövőt, minek szenvedésre ítélned magad?

"Én magamat adom" - egészen biztos lehetsz benne, hogy hazudsz! Azt sem tudod, ki az az "Én", hogy adhatnád addig magadat! Amikor pedig meg tudod, hogy ki vagy, nem lesz fontos az, hogy magadat adod, mert nem leszel képes mást adni!