Egy kolostorban hosszú napokon át egy koannal birkózva ültem, egy rejtvénnyel, amelyet a tanítóm adott nekem, hogy sarkalljam vele az elmém, hogy meglássa valódi természetét. Nem tudtam megoldani. Soha nem tudtam semmit mondani a roshinak, amikor elmentem hozzá. 

Lassú tanuló voltam, és elbátortalanodtam. A roshi azt mondta, hogy még egy hónapig dolgozzak a koannal. 

-          Addigra biztos, hogy megtalálod a megoldást – biztatott.

Elmúlt egy hónap, mindent megtettem, de a koan továbbra is rejtély maradt.

-          Foglalkozz vele még egy hétig, de legyen tűz a szívedben! – mondta.

A koan éjjel-nappal égett, de továbbra sem láttam át rajta.

-          Még egy nap, de add bele az egész lelkedet – mondta a roshi.

A nap végén teljesen kimerült voltam.

-          Mester, semmi értelme. egy hónap, egy hét, egy nap, nem tudom megfejteni a rejtvényt – mondtam neki.

Hosszan rám nézett.

-          Meditálj még egy óráig – mondta. Ha addigra sem sikerül megoldanod a koant, meg kell ölnöd magad.

(Részlet a Békés harcos útja c. könyvből)

Bár a tanmese végét a szerző az olvasóra bízza, kikövetkeztethető, hogy igaz az a mondás, mely szerint „nyomás alatt nő a pálma”. Amikor az embernek az életéről van szó, az egészségéről, és már csak egy hajszál választja el a hanyatlástól, akkor megteszi azt a bizonyos lépést, mely elvezeti az elengedéshez, a változáshoz, a boldogsághoz.

Vajon miért olyan balga az ember, hogy saját önszántából sokszor nem hozza meg fontos döntéseit, de kényszer hatására sokszor meglépi azokat? Neked mi kell ahhoz, hogy elkezdj változni? ÉS vajon miért nem akar az ember saját magán önszántából változtatni egy boldogabb élet reményében? A választ rád bízzuk kedves olvasó! ….