Ha igaz szívvel megbánod bűneidet, és meggyűlölöd magadban, ami bűnre vitt, meggyógyítalak és kiengesztelem lelkedet. Ha akkor is hazudsz nekem, amikor gyónsz, megégetem lelkedet és a pokol mélyére vetlek, hogy ott szolgáld a harag urát.

Minden nap eldöntheted, hogy abban hiszel-e –akár rokonaid és barátaid tanácsára is-, hogy gonosz cselekedeted helyes volt, vagy abban, hogy jobb, ha belátod annak helytelenségét, megbánod és nem követed újra el.

Ha a szeretet nevében jönnek eléd mindenféle Isteni képességgel és felvilágosult nézetekkel, és elvonják figyelmedet az eredeti igazságról, akkor megtévesztett lettél. A láthatatlan kettőség, amelyet eltakar a látszólagos fényesség megöli és pokolra küldi a lelkedet. Aki Isten akaratát és törvényét néhány jóérzésért, igaznak tűnő tanításért hazuggá teszi, az nem csak az igazságot, de a szeretetet is megsérti. Óvakodjatok tehát azoktól, akik a tudatodat formálják, de "elfelejtenek" emlékeztetni a kötelességedről.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.