A TV-ben egy kommunikációs szakértő arról beszél, hogy korábbi virtuális világ átalakulóban van. Ma már nem az a cél, hogy jelen legyél csevegőkben, fórumokon, hanem az vagy, amit megosztasz magadról. Elgondolkodtató ez a mondat. Nekem nincs sem Facebook-om, sem más megosztó helyem, akkor ki vagyok én? 

Állok a Balaton partján, egy család, nem a boldogságtól hangos, hanem a sok veszekedéstől. Anya kioktatja gyerekeit, rikácsoló hangjában a sok felesleges aggódás, illetve a hatalmaskodás az út. Látszik rajta, hogy amolyan zsarnoki természet. Az egyik nagyobbacska lány egészségügyileg sincs jól, nincs kedve fürödni sem. Az anya nem hagyja annyiban, hasonlóan zsarnoki módon ráveszi, hogy azért vetkőzzön át. Pár perc múlva elhangzik a „kérés”: „Gyere, csinálok legalább néhány fotót a Facebook-ra!”. A lánynak – bár háta közepére nem kívánja- térdig be kell mennie a vízbe, hogy elkészüljenek a megosztani való fotók. 

Sok embert ismerek, aki igyekszik hasonlóan megosztani magát. Életük romokban hever, de az Interneten megosztott képek, leírások alapján, nincs náluk boldogabb család. Megosztani valójukból is az sugárzik, mintha szentek volnának, akik el vannak telve szeretettel, miközben tudom, hogy nem túl régen történt tragédia a családban, amelynek oka épp az volt, hogy nem törődtek egymással. Az idő megszépíti a múltat, s szentté avatja azt, amely korábban mély bűntudat volt.

Az vagy, amit megosztasz magadról? Ha abba belegondolok, hogy sok embernek mennyire fontos, hogy valami pozitív élményt osszon meg magáról, lássák az emberek, hogy ő milyen szép helyeken járt, milyen értékesnek látszó gondolatai vannak, mennyi érzelem van benne, hogy vitte valamire az életben, akkor nem a megosztás jut eszembe, hanem az, hogy ezek az emberek éhesek. Éhesek mások elismerésére, dicsérő szavaira, arra, hogy néha egy-egy pillanatig középpontba lehessenek, hogy kis ideig velük foglalkozzanak. Ez pedig nem más, mint az el nem fogadástól való félelem démona.

Félre ne értsd, nem a Facebook helytelenségéről szól a cikk, hanem az illúzióról, amit az ember kelt maga körül. Arra hívom fel a figyelmet, hogy az az ember, aki lelki életre törekszik, az ne kirakat politikát választja. Itt a bolt kirakata a Facebook, és a hozzá hasonló megosztó helyek. Egy igazul felépített kirakat esetén nem csalódsz, ha a boltba bemész. Nem azt fogod hallani, hogy „Ja az nincs”, elkerül a csalódás. Ha igaz ember vagy merd megvallani a kudarcaidat is, vagy gyengeségeidet. Ha azokat nem mered megvallani, akkor pedig gondold meg, hogy mennyit ér a kirakat, mennyire vagy hiteles mindabban, mait megosztasz magadról.

Az vagy, amit megosztasz magadról? Egy hazug, illúziót kergető ember esetében – a fentiek alapján – semmiképpen sem. Őt a megosztásban is a kapni akarás vezérli. Az vagy, amit megosztasz magadról? Egy igaz ember esetében viszont mindenképpen igaz ez a mondás. Ő azért oszt meg magáról dolgokat, mert azzal szolgál más embereket, és a visszareflektálásokból ő maga is tanulhat. Viszont válogatás nélkül teszi ezt.

Az ember számára akkor jön el a teljesség, ha a kint eggyé válik azzal, ami bent van. Így szól egy igen bölcs tanítás. A kirakat politikában a kint és a bent között mély szakadék húzódik és az ilyen ember nem lát világosságot, míg ezt meg nem változtatja. Addig az ember Facebook ügyben -az Ayurvéda elvei szerint- a sötét tamasz (tehetetlenség, korlátoltság) hatása alatt áll.