Egy fiatal férfi, vagy inkább egy idősebb gyermek ül velem szemben. Nagy érdeklődéssel van a spiritizmus iránt, fejében azonban hatalmas zűrzavar van. Amikor Istenről beszélek neki, folyton UFO történeteket felé tereli a beszélgetést. 

Egy másik, érettebb férfi vallási tanítóról mesél nekem, akinek közvetlen kapcsolata van a sziriuszi fénylényekkel, azok sugallatai alapján tanít aztán „nagy igazságokat” az embereknek. Meséli, hogy egyik alkalommal, amikor egy szent helyre szeretett volna a közösségük menni, nem engedte nekik, hogy közlekedési eszközt foglaljanak, mert a sziriuszi testvérek űrhajóval jönnek értük és elviszik mindannyiukat a szenthelyre. Ilyen és ehhez hasonló történetekkel eteti a közönségét, és hívei akkor is hisznek benne, amikor a várva várt utazás sokadszorra is elmaradt.

 Sokan kérdezik tőlem, hogy én nem hiszek az UFO-kban? Nem hiszek bennük, mert tudom, hogy léteznek. Nem csak azért, mert egyszer magam is láttam csészealjat, hanem azért, mert azt is tudom, hogy Istenben nem csak az ember az egyetlen teremtény. Aki pedig hisz például az angyalokban, akkor azt is tudja, hogy Istenben számtalan létforma létezik. Az ember számára minden létforma idegennek számít, amit nem ismer. Az UFO-k létezésében minden embernek kell hinnie, hiszen a mozaik szó nem jelent még idegen létformát sem, pusztán azonosítatlan repülő tárgyat, abból pedig van bőven a világegyetemben.

 Az igazságot kereső emberek egy része ma már összemosta az UFO jelenséget az Isteni megnyilvánulásokkal. Az ilyen összemosások inkább akadályozzák, mintsem segítik az embert a lelki fejlődése során, hiszen ilyenkor nem a lényegre koncentrál, és figyelmét elkerüli a tanítások igazi célja.

Tegyük fel, hogy az összes biblikus tanítás idegen civilizációtól származik és igaz. Ha az idegen civilázóinak az a célja, hogy az emberi lélek fejlődését elősegítse, illetve utat mutasson egy magasabb rendű együttélési forma irányába, akkor nem mindegy kitől van a tudás? A helyes tudás a lényeg, amelyet elsajátítva az ember magasabb létformára emelkedhet. Ezzel együtt gondolkodj el a következőn is: ha Isten nekem átadja a felvilágosodás kulcsát, és azt én megosztom veled, akkor kitől van a tudás? Tőlem, vagy Istentől? Attól, hogy birtokában vagyok a tudásnak, nem nehezedik-e rám is épp úgy annak a felelősségének a súlya?

 Amire rá akarlak vezetni az, hogy a fejlettebb idegen civilizációk is az Isteni törvények által emelkedtek fel, ők sem kerülhetik meg azokat. A törvény helyes ismerete és alkalmazása bármely lényt felemel az állati szintről, a tudatosság szintjére, a halandóságból, az örökkévalóságba. Ez a biblikus tanítások lényege is. Az emberiség lelki felemelkedéséhez nem szükséges kutatni az idegen civilizáció nyomait, elég, ha az ember nyitott marad arra, hogy más lények is létezhetnek a hatalmas világegyetemben, és amikor az ember megérik arra, úgyis létrejön a várt találkozás. A kutatás test szerint való dolog, fejlettebb civilizációk pedig átlépték a test fizikai korlátait. Ha egy-egy faj véletlen, vagy készakarva fel is fedi magát, az embernek nem azt kell levonnia tanulságul, hogy miként tud ellenük védekezni, hanem azt, hogyan képes ő maga is elhagyni az állati lét jegyeit.

Sem UFO-kban való teljes bizonyosság, sem a létezésük elutasítása nem visz közelebb Istenhez. Az ember, aki megérti létének okát és célját, aki a legfelsőbb szinten megismeri önmagát, aki felfedezi az igazság természetét és képes lerázni a lét illúzióit, csak az kerül közelebb Istenhez. Az ördög minden cselt bevet, hogy ebben a törekvésében megakadályozza az embert. Amikor azt gondolja, hogy rátalált egy igazságra, nem is sejti, hogy nagyobb illúzióban van, mint valaha. Aki megszállottan UFO történeteket követ, lehet, talál bizonyítékot a létezésükre, mire megöregszik. Az is lehetséges, hogy kitartó munkája elismeréseként begyűjt néhány elismerést, vagy díjat. Amikor meghal, fel sem rémlik benne, hogy mindvégig a széles úton járt, Krisztus királyságába vezető keskeny utat messziről elkerülte.

 A cikk elején említett vallási vezetőhöz hasonló tanítóknak pedig jobb, ha meg sem születtek volna, mert saját magát ítéli örök szenvedésre. Az ember, aki megreked az illúzióban, azon egy magasabb rendű faj sem segíthet. Képzeld el, hogy van egy, az embernél nagyság rendekkel fejlettebb civilizáció, aki látván az emberiség pusztulását, elhatározza, hogy megmenti az emberi fajt. Te kit mentenél meg, ha felelősen kellene döntened, s közben a saját fajodat sem akarnád a pusztulás szélére sodorni?  Én csak azt menteném meg, aki nyílt arra, hogy beilleszkedjen az új létformába, akinek olyan lelki kincsei vannak, hogy képes együttműködni velem a saját léte érdekében, és nem kettőséget és viszályt hozna a közösségünkbe. Megérkeztünk az igazsághoz! A magasabb rendű faj sem döntene másként, mint Krisztus, hiszen ő is csak az igazságra, a szeretetre és a békére törekvő embert menti meg.