Amikor az ember törekvésében elakad, a továbbhaladáshoz segítséget vesz igénybe. A segítségkérés, így a segítség természete is igen sokféle lehet. Van, akinek pusztán információra van szüksége, van, akinek egy másik ember tetterejére, van, akinek egy élőlény (lásd vakvezető kutya), van, akinek egy tárgy és van, akinek a pénz hiányzik az életéből, hogy gondtalanabb legyen az. 

 Egy torzult erkölcsű világban szégyennek tartják a segítségkérést. A kérők kiszolgáltatottnak érzik magukat, akiktől kérnek, pedig rögtön magasabb rendűnek. Ez az oka annak, hogy a legtöbb ember nem képes helyesen kezelni sem a segítségnyújtást, sem a segítségkérést. Ebből aztán elvárások, félelmek keletkeznek és a szükség így válik sok esetben bizalmatlansággá, szélsőséges esetben haraggá.

Segítségre minden embernek szüksége van, aki elválasztottságban él. Azonban az ember befolyásának függvényében ez a segítségkérés sokféle módon történik meg. Az ember, aki egyenrangú, vagy olyan embertől kér, aki nála „nagyobbnak” tart, az a kérést képes alázattal megoldani. Az ember, aki olyan embertől kér segítséget, akinél önmagát többre tartja, az a kérést legtöbbször elbagatellizálja, vagy ha a befolyásolási képessége nagyobb, akkor hatalmi elven, esetleg zsarolással oldja meg. Amikor egy vezető a beosztottjának például utasítást ad, akkor ő is kér, hiszen az utasítás végrehajtása neki érdeke. Lássuk, hogy lelki életet élő ember számára mi a helyes gondolkodásmód segítségkérőként, vagy segítségnyújtóként.

A segítségkérő, ha felismerte, hogy önerőből nem képes kettőség nélkül továbbhaladni törekvésében, ne késlekedjen minél hamarabb segítséget kérni, hiszen amíg a hiányérzete fennáll, addig a sötétség uralma alatt tartózkodik. Ez mindig szenvedést hoz az emberre, betegséget és sietteti a halált. Az ember valódi gyengesége nem abban rejlik, hogy segítségre szorul, hanem abban, hogyha nem mer segítséget kérni. A kérő az alábbi dolgokat fontolja meg:

¨ A segítség tárgyát (mit is kér valójában) fogalmazza meg pontosan és tisztán, hogy elkerülje a félreértéseket.

¨ A kérés mindenféleképpen befogadó jellegű, így a kérőnek ezt a tudatállapotot kell felvennie a kéréskor. Sem az utasítás, sem a zsarolás, sem más trükk nem befogadó jellegű.

¨ A kérés mindig legyen igaz. Ez azt jelenti, hogy jelenlegi megrekedt állapotát legyen képes félelem nélkül vázolni, ugyanakkor semmiképpen se próbálja meg leplezni azt, mivel az Isteni kegyelem ebben a leplezetlen valóságban biztosan megérkezik, egyéb esetben pedig a segítő ember jóindulatára van bízva, hogy segít-e.

¨ Ebből következik az is, hogy a kérő soha ne korlátozza a segítőt, mert a segítségadás nem helyes, ha kettőséget okoz (például: „de a feleségemnek ne mondd meg”), és a titok felesleges teher a segítőn.

¨ A kérő igyekezzen igazzá tenni a segítő tevékenységét is. Ne legyen hiábavaló a segítségnyújtás, a kért segítség valóban azt a célt szolgálja, amire kérték (például, ha valaki gyógyszerre kér pénzt, de azt elissza, akkor a hiábavalóság démonát vitte a kapcsolatba, és a segítő jogosan érezheti azt, hogy inkább nem „segít”)

¨ A kérő mindenképpen legyen hálás. Ez egyrészt jelzi az alázatát az élet felé (nem elvárásként fogja fel, hanem kegyelemként a segítséget), másrészt a hálájával erősíti a segítő kegyelmének erejét, azt az érzést, hogy adni felemelő.

¨ Ha kérés tartalmaz ígéretet (például kölcsön esetén ilyen a visszafizetési határidő), azt a kérő felelősséggel (lehetőségeinek és képességeinek illúziómentes állapotában) határozza meg és igyekezzen ígéretét maradéktalanul teljesíteni.

A segítő, aki felismerte, hogy embertársa segítségre szorul, ha tud és akar segíteni, abban ne késlelkedjék, mert tudnia kell, hogy a kettőségnek mi a természete. Akár fog segíteni, akár nem, azt minél hamarabb határozza el és hozza a segítségkérő tudomására. A segítő az alábbi dolgokat fontolja meg:

¨ Igyekezzen legjobb tudása szerint megérteni a segítségnyújtás célját és tárgyát, mert csak akkor tud szívből felelősséggel segítséget adni, ha azonosulni tud azokkal. A „nem akarok róla tudni magatartás” esetén az esetlegesen becsúszó változások kettőséget okozhatnak.

¨  A segítő –ha eldöntötte, hogy segít-, vegyen fel kegyelmi tudatállapotot. Ez azt jelenti, hogy ne érdekből, vagy a másik megalázása miatt segítsen, hanem együttérzésből.

¨  A segítség mindig legyen igaz, ne hátsó szándék vezérelje, és a segítő soha ne keltsen hamis illúziót a kérőben (ha ígér valamit, és nem, vagy nem úgy teljesíti az ígéretet).

¨ A segítő soha ne szabjon korlátokat és feltételeket a probléma megoldásban. Ezzel egyrészt megvonja magától a kegyelem gyakorlásának lehetőségét, másrészt nem ismerheti, hogy a kérőnek ez milyen további kettőségeket okoz. Az olyan segítség nem segítség, ahol a kettőség nem csökken, hanem csak más természetű lesz.

¨ A segítő soha ne várjon el semmilyen viszonzást a segítségéért (sem hálát, sem anyagi természetű ajándékot, sőt viszont segítséget sem). Az ember, aki ragaszkodik tettének gyümölcséhez, gyakran csalódik. Ugyanakkor, amit Isten természete olyan, hogy amit az egyik emberrel cselekedtem jót, lehet, egy másik embertől kapom vissza a gyümölcsöt.

¨ Ha a kérés ígéretet is tartalmazott, és a kérő azt nem tartotta be, a segítőnek lehetősége van a kérőt figyelmeztetnie felelősségére. Ha az tapasztalja, hogy a kérő, nem képes ígéretét betartani, jobb, ha a segítő lemond arról is, minthogy ő is kettőségben maradjon. Így jobb lemondani költsön adott dolgokról, pénzről, mint az ember lelkét fogva tartsa az ördög.

Van néhány dolog, amit minden embernek, de elsősorban a fájdalomtól és az el nem fogadástól való félelemmel élő embereknek tudniuk kell:

¨ Ahogy a panaszkodás, úgy a ki nem mondott elvárások sem tartoznak a segítségkérés kategóriába. Senki nem várhatja el, hogy a másik ember kitalálja, hogy neki segítségre van szüksége, és önként ajánlja fel segítő szándékát.

¨ Ha valaki nem segít, az nem azt jelenti automatikusan, hogy nem szeret. Ezer más oka lehet, hogy valaki nem szolgáltatja ki ezt a kegyelmet (például, ha az adás őt is kettőségbe vinné, ha nincs miből segítenie, ha azáltal a segítő nem lenne képes tartani másfelé az ígéretét, és sok más indok.)

¨ A segítség nem azt jelenti, hogy valaki más helyett megoldja a problémáját, így a felelősség mindvégig a segítségre szoruló emberen marad.

¨ Aki a kapott segítséget nem a megcélzott hiányérzetének kezelésére használja fel, bűnt követ el önmaga és a segítő ellen is.

¨ A legnagyobb segítség, ha az embernek elveszed a kételyét. Például, ha valaki pénzügyi zavarban van és mesélsz Isten gondoskodó szeretetéről, az többet ér, mint a kölcsön. Ugyanakkor vannak emberek, akik ezt elutasítják maguktól. A helytelenül gondolkodó emberen, ha elutasítja magától a lelki segítséget, nem tudsz segíteni pénzzel. Akkor jobb, ha meleg ruhát, tűzifát, vagy élelmiszert adományozol segítségként.

¨ A kérés minél inkább tolódik a luxus felé, annál nagyobb kegyelemre van szükség a segítő oldalról. Egy életet meg nem menteni bűn, ahogy éhezővel meg nem osztani az ebédedet szintén az, ha módodban állna segíteni. Ugyanakkor, ha valaki abban kéri a segítségedet, hogy segítsd megkapálni a szőlőjét, amiből a napi borocskája terem, és nem segítesz, nem kell, hogy félelem legyen benned miatta.

¨ A segítség nyújtás későbbi olyan céllal való felemlegetése (amellyel adósságérzetet keltek a korábbi kérőben), hogy rávegyem őt az akarata ellenére történő viszont segítségre, tisztességtelen és önző magatartás. Főleg akkor, ha a viszont segítségigény aránytalan a korábbi nyújtott segítséggel.

¨Aki segítséget kapott, annak ne legyen adósságérzete, csak Istennek tartozik. Ha a korábbi segítő fordul hozzá segítségért, akkor a döntését a korábbi segítségtől függetlenül kell meghoznia.

 A kérő és segítője közötti folytonos és helyes kommunikáció segít abban, hogy a segítség eszköze elérje a legmagasztosabb célt. A kérő szükségében is igaz maradjon Istenben, a segítő megtapasztalhassa az Isteni kegyelem oldalát. A segítség a feszültség (kettősség) egyfajta kisülése, amelyben az igaz kérő és a kegyelmet gyakorló ember is a teljességet és az egységet szolgálja. Az egység szolgálata pedig nem más, mint az igazság szolgálata, így az igazul kérő és az igazul segítő ember egyszerre emelkedik lelki magasságokba általa.