Az Ayurvéda szerint a külső és a belső szépség egyaránt fontos és szorosan összekapcsolódó fogalmak. A szépséget gyakran a fizikai megjelenéssel azonosítjuk, hiszen ez az, amit szemünkkel az első pillanatban felfogni vagyunk képesek. Tehát amit először látunk és észreveszünk másokon, azok a külső testi adottságai, vonásai, pl. a test formája, a haj és a bőr, valamint a körmök minősége.

Az Ayurvéda a külső jegyek mellett kiemeli a szépség megőrzésére szánt időt, amit az Ayurvédában napi rituáléknak neveznek. Tehát mindaz a cselekvéssorozat, melyet az emberek naponta a saját szépségük megőrzéséért folytatnak.

Fizikai megjelenésünk mellett a belső szépség forrása az érzelmi harmónia és a mentális egyensúly állapota. Ahogy külsőnket számos módszerrel karban tudjuk tartani, úgy belső érzelmi és mentális jellemünket is egyensúlyban kell tartanunk. Tehetjük ezt saját magunk elfogadásával és az életre való pozitív ráhangolódással.

Az Ayurvéda szerint a külső szépség fő jellemzői:

• Az alak szépsége: a szimmetria és arányosság.
• A haj szépsége: dús, táplált.  
• Az arc szépsége: tiszta, sugárzó tekintet.
• A bőr szépsége: sima, puha, táplált.

Sokan emlegetik azt, hogy a szépség mindenkinek más, és erről nem lehet egyoldalú ítéletet mondani. Ez a megállapítás nem igaz. A természetben a szépség korrekt fogalom, az egyensúly és az egészség tükre. Az ember tette azt a fogalmat torzúlttá azért, mert mindig különleges akar lenni, vagy annak akar látszani. A mondani valóm igazát talán az is igazolja, hogy manapság a szépséget olyan rosszul ítélik meg az emberek, hogy általuk szépnek tartott embert sokan dobják félre viszonylag rövid idő alatt. Ez miatt lett divat a hűtlenség, a sűrű partnercsere, a házasságok felbomlásának ilyen nagy aránya. Ha a partneremet szépnek találom érdek nélkül is (nemi vágy, vagy egyéb érdek nélkül), akkor valószínűleg nem akarnám elveszteni soha. Ebben az esetben érvényesülni tudna a természetes kiválasztódás törvénye, és azok az emberek aki nem találnak partnert magukban elgondolkodnának, hogy miért is van ez, és nem smink és a rúzs lenne a jó stratégia, hanem a belső szépség megteremtése, az egyensúly és az egészség elérése, kisugárzása.

Ősidők óta a szépséget az egészség, az egyensúly és a harmónia megjelenési formájaként tartják számon. Szép az, ami érdek nélkül testszik - tartja a mondás. A természetben egyetlen fűszál nem tűnik szépnek, de ha kiemelem a közegéből és önmagában vizsgálom, elbűvől tökéletessége, kecsessége. Meglátom benne az egészséget, azaz az egységet. Minden sejtjének szerepe van az élet fenntartásában, a fűszál létezésében. Persze, ha mellé helyezek egy rózsaszálat akkor a fűszál szépsége eltörpül, hiszen a rózsa színesebb, bonyolultabb növény. Ezért a szépség nem lehet soha relatív. Önmagában minden és mindenki szép, a csúnyaság csak az ember tudatában létezik, mert elméje relativisztikus módon fogja fel a fogalmakat.