Ó emberi Babilon, meddig terjedhet a határod és meddig teszed vakká az embert, hiteted el vele, hogy lát, miközben a sötétségben tapogatózik. A „dogma” szó eredeti jelentése: „ami helyesnek bizonyult”, a katolikus egyház a dogmatikus elveken azt érti, amely elveket közvetlenül Istentől kapta az emberiség, azokat ugyanis illik igaznak elfogadni. Mi lehet akkor a baj a dogmatikus elvekkel, ha igazak? Illetve nem dogmatikusak-e akkor a tudomány elvei, ha azokat az emberiség elfogadja igaznak?

Pszichológusunkkal továbbfolytatva a beszélgetést, tisztázva vele a dogma szó jelentését, az azonnal a mélyvízbe ugrott és ekképp igazította meg mondanivalóját: Az a baj a kereszténységben, hogy vannak olyan alaphittételei, amelyek nem bizonyítottak. Hát a medencében sajnos nem volt víz az biztos, mert amikor ezt meghallottam már nem szakrális beszélgetésnek, hanem egy show műsornak fogtam fel az együttlétet. Imádok a tudományról beszélni, mivel azt is csak egy vallásnak fogom fel, amely előbb-vagy utóbb eljut Istenhez. Meg is kérdeztem rögtön, hogy a tudománynak nincsenek ilyen alaptételei? Azt felelte nincs. Látszik, hogy nem egy egyetemre jártunk, mert ahol engem tanítottak ott nevet is adtak neki: axióma. Az axióma olyan kiindulási feltétel, amelyet adottnak veszünk az érvelések során. Van más neve is: alapigazság, így emlegetik tudományos körökben. Akkor megérkeztünk, hiszen a vallás axiómái a dogmák.

Az ember minél kevésbé ismer egy területet, annál inkább támaszkodik axiómákra, a továbbiakban nevezzük dogmáknak őket. Így volt ez a tudomány kezdetén még a tapasztalati törvények tele voltak dogmákkal, aztán ahogy egyre mélyebbre ásott egy tudós, a dogmák száma egyre csökkent. Így van ez a vallásokkal is. Mint a tudományhoz hasonló igazság keresők, kezdetben nagyon sok dogmával éltek, ahogy fejlődött az Istenkeresés, a dogmák száma csökkent.

A tudomány mai állása szerint a legfejlettebb atommodellben is megtalálhatók valószínűségi állítások, így aztán egzaktnak nem lehet mondani a Bohr féle atommodell óta keletkezett modelleket (az egzaktságot éppen Schrödinger féle hullámegyenletek döntötték le azzal, hogy valószínűségi változót használt a modellben). Napjaink legfejlettebb tudományos alapokat szolgáltató „M” elmélet, amellyel a tudósok szerint olvashatják Isten gondolatát, csupa dogmákon alapszik, mert a végső valóságot nem képes bizonyítani a tudomány. Ez akkor is így van, ha a tanok közel járnak a valósághoz. Az „M” elmélet ugyanakkor a vallás legfontosabb dogmáját bizonyítja, hogy minden Egy (Azaz egy Isten van, és nincsen kívüle más).

Nincs ember, aki rajtam kívül azt is tudná (nem sejtené, vagy hinné!), hogy a tudomány lassan megreked az igazság keresésben, és továbbhaladni csak akkor tud, ha kilép az anyagi világ adta korlátoltság alól és egyesül a vallási eszmékkel. A végső igazság ugyanis az anyagi világban csak torz tükörképként jelentkezik, a hamisítatlan törvények, amely az anyagi világban, mint kivetülések megjelennek, a lélek törvényei. Akkor eljön az egység vallás és tudomány között és mindketten megérkeznek Istenhez. Ez az út azonban áldozatokkal jár, egyetlen tudományos professzor, vagy docens sem érheti el ezt a dicsőséget anélkül, hogy tudatváltozáson ne menne át és közben meg ne térne lélekben Istenhez.

A végén csak egy dogma marad, amit az ember nem tud bizonyítani a többi ember számára, az hogy minden Egy. Aki ezt képes bizonyítani magának, annak nincs többé helye az anyagi világban, hiszen Buddhává válik, olyan tiszta tudatú lénnyé, akit az anyagi világ már nem képes befogadni.

Az ezoterikus tanok gyakran tagadják a tudományt, pedig a tudomány helyes értelmezésével kibővülhetnek lelki ismereteik is. Így van ez fordítva is. Minek kérkednie a tudománynak, ha lesz olyan idő, amikor egyesülnie kell a vallás tudományával.