Az életben az embernek sok kötelessége van, bár annak formája és mértéke minden embernél lehet különböző. A gyermek kötelessége, hogy tanuljon, ezt a kötelességet egyik ember sem tudja megkerülni. Ugyanakkor a gyermek kötelessége, hogy engedelmes legyen szüleivel szemben. A felnőttnek nem kötelessége gyermeket nemzeni, de ha mégis megtette, kötelessége a gyermeket addig nevelni, amíg az képes a kor sajátosságai mellett a „saját lábán megállni”. Ugyanakkor egy felnőtt embernek kötelessége gondoskodni idős szüleiről is, nekik is jár a méltóságteljes, tisztességes öregkor.

A többi kötelességet az ember rója saját magára. Istenben nem kötelező férjhez menni, vagy megnősülni, azonban, aki ezt megteszi kötelességeket vállal magára. A nőnek kötelessége jóban-rosszban követnie a férjét, számára biztosítsa az érzelmi biztonságot és szükségleteket, a férfinak kötelessége, hogy felesége létbiztonságát és létszükségleteit biztosítsa. Ezzel a mondattal csak az tud azonosulni, aki párját nem szexuális tápláléknak, vagy rabszolgának tekinti, hanem valóban az ő másik felének a teljességben.

Isten nem kötelez senkit, hogy országnak vezetője legyen, azonban, ha valaki mégis erre törekszik és törekvése célba ér, minden vezetőnek kötelessége, hogy országa népéről becsületesen, legjobb tudása szerint gondoskodjon. Ez az állítás kicsiben igaz a munkahelyi vezetőknél is. Ezt csak az érti meg, akit nem a hatalom, a presztízs, vagy a karrier vágya fűt.

Vannak szakmák, amelyben sok ember bízza akár az életét is az emberre. Ilyen például a buszvezető, a hídépítész, vagy vidámparki veszélyes játékok üzemeltetői. Nekik kötelessége a tőle telhető legtöbbet megtenni a többi ember testi épségéért, életéért. Szintén kötelességet vonnak magukra a vallási vezetők. Akik embertömegeket vezetnek a lelki élet felé, és szakmájukat maguk választották, kötelességük, hogy azt megfelelő körültekintéssel tegyék. Ha egy vallási vezető visz egy embert tévútra, bűne súlyosabb, mint bármely emberé.

A kötelességek nem csak a fent említett módokon jöhetnek létre. Egy orvostól senki nem várhatja el, hogy akár életet mentsen, ezt a kötelességet az orvos az orvosi fogadalmával vonta saját magára. Az emberek, akik fogadalmat tettek egyfajta cselekedet végrehajtására, azoknak ez a fogadalma kötelességként nehezedik rá. Ilyen fogadalom köti meg a házasságot, a tűzoltókat, a katonákat, a kormányt. Lehetne sorolni, de értsd meg, hogy a szabadon tett fogadalom, amit az ember magára von, azt követően már nem választási lehetőség, hanem kötelesség.

A fentieken kívül kötelesség minden olyan, amit az ember kötelességének hisz. Ha kötelességének érzi, hogy adakozzon, de mégsem teszi, akkor nem csak gyáva, de kötelességszegő is. Ha kötelességének érzi, hogy segítsen egy, vagy több emberen, de nem teszi, akkor az olyan, mintha Isten ellen vétett volna. Ha kötelességnek érzi, hogy elmondjon valakinek valamit, de nem teszi, a titok belülről emészti fel. Számtalan példát lehetne itt felsorolni, de inkább értsd meg a lényeget, akkor te magad is találsz eleget.

A kötelesség tudat szigorú törvényként nehezedik minden emberre, ha az ember kibújik alóla, minden bizonnyal megkapja érte a méltó büntetését. Ki az, aki büntet? Hát az ember maga, az élő lelkiismeret, amely a kettőség, a félelem által kitaszítja az embert a teljességből, majd az egészségből is. Kötelességét az ember nem jutalomért, vagy elismerésért végzi, mert a legnagyobb jutalmat akkor kapja, ha kötelességének képes eleget tenni. Csak a betanított állatok várják el a kockacukrot, ha teljesítették a produkciót, az ember kötelessége elvégzése után kiengesztelődik és felszabadul. Ennél nincs nagyobb jutalom. A kötelesség tudattal az ember képes minimalizálni vágyait és félelmeit. Az ember, aki például azért épít házat, hogy legyen hol családot alapítani, az kötelességből teszi azt, aki viszont azért, mert neki még nincs háza, vágyból és irigységből. Vigyázz, a túlzó igényeket nem lehet kötelességé transzformálni.

A kötelesség és az erkölcs egymással kéz a kézben járó aspektusok. Kötelességét hűen csak erkölcsileg igen magasan lévő ember képes teljesíteni maradéktalanul. A szenvedélyekkel élő emberek naponta elárulják szenvedélyeik miatt az igazságot, a szeretetet, és a békét. A kötelességtudó ember pedig minden nap szolgálja ezeket. A kötelességtudó embernek ezért a jelleme szilárd, hite megrendíthetetlen, egyik legnagyobb erénye a hűség. A bölcs ember nem von magára olyan kötelezettségeket, amelynek nem tud eleget tenni, a szenvedéllyel élők pedig felelőtlenül halmozzák azokat. Amikor pedig eljön rájuk az ítélet, az életet igazságtalannak gondolják, pedig akik igazságtalanok voltak, azok ők maguk. Aki elárulja kötelességét, és hitét, az mind saját ítélete alatt áll.