A magzat számára az édesanya védelmező, meleg teste az a közeg, mely fejlődésének és biztonságérzetének melegágya. A baba fejlődése hónapról-hónapra, a magzat táplálása az édesanya testének szövetein keresztül vagy részvételével történik. A születés pillanatában a baba, az addig megszokott környezetből kikerül a külvilágra, mely még idegen számára. Manapság a felvilágosultabb születési irányzatok szerint az újdonsült szülőket és a csecsemőt érdemes a születést követően pár órán keresztül együtt hagyni. Ebben az időben ugyanis, bár a baba már a mamától különálló lényként működik, mégis szüksége van a biztonságot jelentő személy jelenlétére. A mamák olvashattak már a portálon az ayurvédikus babamasszázs számtalan előnyeiről és én sem győzöm hangsúlyozni mennyire fontos, hogy az érintés a születéssel ne vesszen el, csak átalakuljon konkrét, bőrön keresztüli érintkezéssé. A mama közvetlenül a születés után elkezdheti simogatni babáját. Nem kell még intenzív masszírozásra gondolni, elég, ha átsimítjuk a baba teljes testét. Az, ha a mama öltözteti, fürdeti, eteti stb. a babáját, az említett cselekvések során alkalmazott érintések a szükségből táplálkoznak és nem a baba-mama kapcsolat megerősítését célozzák meg.  

Az érintés hatására a baba és a szülők között kialakul egy fizikai és lelki értelemben vett kötődés. Az egészséges kötődés során a baba vagy kisgyermek biztonságban érzi magát szülei figyelő jelenlétében, mer eltávolodni tőlük és önállóan tevékenységeket végezni, mert meg van arról bizonyosodva, hogy ha kell és szükséges, édesanyja vagy édesapja bármikor közbeléphet. Azokban a családokban, ahol a félelem az úr, ott a gyerekek nem szívesen maradnak egyedül, nem szeretnek egyedül játszani sem és szüleik távolléte félelmekkel tölti el a gyermeket. Szemben azokkal a gyerekekkel, akik biztonságosan kötődnek, ők képesek szüleiknek bizalmát önmagukban is kifejleszteni és sugározni környezetükre. Ők képesek kezdeményező és magabiztos, önálló cselekedetek végrehajtására társas kapcsolataik során.

 

A babával való érintkezés nem csak bőrének simításával teremthető meg, hanem a babához való beszéddel, arcjátékkal, illatokkal is. A mama a baba biztonságérzetét és helyes kötődését leginkább azzal teremtheti meg, ha megtanulja megérteni babájának jelzéseit. Sok anyuka érzi úgy, hogy ez egy nagyon nehéz folyamat és nem mindig sikerül megérteni, hogy pl. a baba miért sír. A mama, ha őszintén meg akarja oldani vagy meg akarja érteni a baba jelzéseit, és képes a megérzéseire hagyatkozni, biztosan megkapja a megnyugtató választ. Nem szerencsés ráhúzni a babára egy olyan napi rutint, amelyet bár egészségügyi szakemberek előszeretettel javasolnak (pl. mennyit szopizzon a baba, mennyit aludjon stb.), gyakorlatilag lehetetlenné teszik a baba valódi megismerését és igényeinek felmérését. A mama legyen szabad a baba szükségleteinek kielégítésekor, amikor a baba éhes, álmos, társaságra vágyik, akkor érdemes ezeket az igényeket a mamának kielégítenie, nem pedig akkor, amikor azt a „Nagy Könyv” megírja. A gyermek megismerése hozza az igazi boldogságot és felszabadultságot a szülő-gyermek kapcsolatba, mivel a gyermek is olyan közegben nő fel, ahol szülei figyelnek rá és reagálnak kéréseire, és a szülő is megtanul bízni a gyermeke jelzéseiben.

 

A kötődés kialakulását elősegítheti a mama a baba minél további szoptatásával, a babának történő beszélgetéssel, mondókázással, játékkal, a babamasszázs segítségével és a mostanában divatos babahordozással. A felsorolt lehetőségek komplexen képesek a baba testi-lelki bizalmát elnyerni. 

Számos kutatást végeztek állatoknál és embereknél is, melyekkel próbálták mérni a kötődés lélektani és fizikai hatásait. Egy kiemelkedő jelentőségű kutatásban majmok két csoportját vizsgálták: az anyával és anya nélkül felnövekvő majmok csoportjait. A kutatás kimutatta, hogy azok a majmok, akik anyapótlékon (műanyag majomfigura) nőttek fel, felnőttkorukban nehezen illeszkedtek be, depresszióssá váltak, félénkek és visszahúzódóak voltak, és szexuális kapcsolataik is sérültek. Ezeket a majmokat később aztán pároztatták, viszont megszületett csemetéiket elhanyagolták, bántalmazták.

 

Két éves gyerekeken olyan kísérletet végeztek, melyben a gyerekeknek bizonyos eszközökkel kellett feladatokat teljesíteniük. Azok a gyermekek, akik bizonytalan kötődést mutattak szüleikkel szemben, általában ellentmondásosan viselkedtek: könnyen dühössé és csalódottá váltak, nem vették figyelembe a felnőttek segítségét és nem tudták végrehajtani végül a feladatot, feladták azt. A biztosan kötődő gyerekek viszont lelkesedéssel és kitartással közelítettek a megoldandó feladat felé, ha elakadtak a megoldás során, nem féltek segítséget kérni és elfogadni, próbálkozásaikat is a siker koronázta.

 

A gyermekkorban kialakult kötődés minősége meghatározza az egyén felnőtt korának kapcsolati kötődéseit. Azok a felnőttek, akik bizonytalan kötődést sajátítottak el gyermekkorukban, kapcsolataikban kerülik az intimitást, és nehezen alakítanak ki bensőséges kapcsolatokat. A biztosan kötődő gyerekek felnőtt korukra képesek minden nehézség nélkül tartalmas, mély kapcsolatokat kialakítani. Ezeknek tudatában a szülőkre nagyon nagy felelősség hárul, hogy milyen lelki kincseket adnak gyermekeiknek. A már kialakult bizalmatlanságot egy gyermek, aki felnő, nehezen képes megváltoztatni, de tudatos tanulással és a kapott mintáinak megbocsátásával és elengedésével képes új, pozitívabb mintákat elsajátítani. Így elkerülheti azt, hogy leendő gyermekeiben ő ne a bizonytalan, hanem a biztos kötődést alapozza meg. Ha a szülő felismerte, hogy szüleitől ő maga sem kapott egészséges kötődést, belátással és igazi törekvéssel képes bármikor megváltoztatni berögzültségeit és gyermekét a helyes útra terelni.

 

Bár minden vallás, illetve az Ayurvéda is a felszabadultságot hirdeti, azonban be kell látnunk, hogy babakorban a kötődés nem elkerülhető. A mama ennek az állapotnak a helyes kihasználásával képes a babát a kiegyensúlyozott élet felé terelgetni.