Olvasok egy körlevelet. A feladója Isten szeretetére hivatkozva szapulja a húsevő társadalmat, a vegetáriánus életet hirdeti, majd a levél végén ajánlja mindenkinek az ő receptklubját. Egy másik körlevélben Isten szeretete nevében toboroznak ellenállókat a dobogókői építkezések ellen. Az ilyen téveszmék és Védika fórumbeli kérésére írok az Isten szeretetéről.

• Ha nem avatkozol be, szereted a másikat, de ha nem vagy elég fejlett a hitben és a bizalomban, akkor ártsz önmagadnak. Tehát magadat nem szereted.
• Ha beavatkozol és a másik ezt szívesen veszi, szintén nem ártottál, így szeretted a másikat és önmagadat is, hiszen megszabadultál a kettőségtől.
• Ha beavatkozol, de a másiknak ez ellenére van és általa még mélyebbre került, ártottál neki is, és önmagadnak is, hiszen mindkettőtökben nőtt a kétely.
• Ha beavatkozol, és a beavatkozás által a másik még mélyebbre kerül, de később belátja, hogy az érte volt és általa magasabbra emelkedik, mint korábban volt, akkor nem ártottál neki, szeretted önmagadat és őt is.
• Ha pedig felismered a végső valóságot, hogy minden egy és mindenki vég nélküli és örökkévaló, akkor rájössz, hogy nem vagy képes ártani senkinek. Ezzel azonban ne bánj képmutató módon, mert a végsővalóság valódi átélése nélkül, olyan mértékben árthatsz magadnak, amely életeken át tartó kettőséget eredményez. A bűntudat elkísér, ha nem vagy okos ebben az egy témában.

• Ne gondolj olyanra, amely önmagadnak, vagy a másiknak árthat
• Ne szólj olyant, amely önmagadnak, vagy a másiknak árthat
• Ne cselekedj olyant, amely önmagadnak, vagy a másiknak árthat

• Bármit megtehetsz, de ne árts vele sem önmagadnak, sem másnak.
• Ha más életébe beavatkozol, akkor jó, ha ő is egyetért vele (Az ima Istenhez ezt szolgálja)