Egy második gyermekét váró anyuka fejében sok gondolat cikázik át, pl.: mi lesz elsőszülöttjével, amíg ő világra hozza második gyermekét; hogyan éli majd meg a pici, ha pár napra „magára hagyja”; hogyan fog megbirkózni két kisgyermek nevelésével; hogyan készítse fel gyermekét a testvér érkezésére? Ezek természetesen előforduló kérdéseknek tűnnek akkor, ha a szülők nem alapozták meg gyermekük bizalmát. Egy baba, akinek kielégítették fizikai és lelki biztonságigényét, könnyebben elfogadja azt, ha szüleinek a figyelme megosztódik. Annak a családnak és a babának valóban nehéz a helyzete, akit a figyelem középpontjába állítottak, s amely baba megszokta, hogy szülei minden körülmények között körülötte ugrálnak. Gondoljunk csak bele, hogy a testvér születésével ez a figyelem megoszlik közte és testvére között, s ez milyen következményekhez vezethet: sértődéshez, a szülők zsarolásához, folyamatos harcokhoz, lelki sérülésekhez. Sok helyen olvasni jó tanácsként, hogy az anyuka a kistestvér megérkezését követően csináljon külön programokat, amikor csak és kizárólag elsőszülött gyermekével tölt el időt, éreztetve vele, hogy ő ugyanúgy élvezheti szülei figyelmének központi részét. Ezzel a gyermeket nem az egységre neveljük, hanem kettősséget viszünk életébe. Kettősséget, mert otthon arra tanítjuk, hogy ő és a testvére ugyanolyan fontosak, viszont a megszervezett külön foglalkozásokon épphogy őt állítjuk középpontba. Belátható, hogy ha első babánkat nem úgy neveltük, hogy ő áll mindenkor a középpontba, a második gyermek születésével nem fognak nehézségeink támadni.

A féltékenység a bizalom hiányából fakad. Ezt a szülők azzal kerülhetik el, ha gyermeküknek mindig kielégítik fizikai (evés, ivás, alvás, játék) és lelki (bizalommal lenni babánk iránt, félelmek és aggodalmak nélkül reagálni kéréseire) biztonságigényét. Ha így tesznek, akkor gyermekük megtanul számítani szüleire és tudja, hogy lét- és érzelmi szükségleteit mindig meg ki is elégítik. Ha ez nem történik meg és a baba bizalma sérül, ez jó táptalajt ad majd a testvérféltékenységhez. A gyermek figyelmét nem kerüli el, hogy édesanyja alakja megváltozott, hogy esetleg fáradékonyabb, ő pontosan tudja, hogy már nincs egyedül, de az nem elegendő, ha folyamatosan rákérdezünk, hogy vajon ki lapul a pocakban? Ettől a gyermek még nem érti meg, mit jelent testvért várni. A szülők az új kisbaba megszületése előtt adjanak elég minőségi információt gyermeküknek arról, hogy mit jelent az, hogy neki testvére születik, például a testvér nem egy élettelen tárgy, hanem egy nagyon is hús-vér élőlény. Erre főleg kisebb gyermekek esetén van szükség (1, 5-2 éves gyermekek), nagyobb gyerekek már megértik, mit jelent a testvér.  Vonjuk be a babát a második gyermek érkezésébe, hogy őt is eltöltse a boldog várakozás testvére fogadásával kapcsolatban. Például baba cikkek vásárlásánál kérjük ki véleményét, mit vegyünk meg testvérének; próbáljuk meg rábírni, hogy régi játékait, vagy pl. etetőjét odaadja testvérének. Ha sikeresen bevonjuk őt a készülődésbe, akkor nem lesz féltékeny testvérére, hanem természetes folyamatként éli meg, hogy kistestvérének is ennie kell, hogy édesanyjának vele is kell foglalkoznia.  

Egy másik kérdőjel az anyukában, hogy hogyan fogja tudni ellátni mindkét csemetéjét úgy, hogy egyik se nélkülözzön? Több megoldás is kínálkozik erre, de a legtöbb mama sok –a baba számára mindenképp- haszontalan tevékenységet folytat, elsősorban szülői büszkeségből. A mamának el kell tudni dönteni, hogy az általa végzett napi tevékenységek közül mi az, ami a gyermekeit szolgálja, és melyek azok, amelyek elveszik idejét és mellesleg feleslegesek is. Mostanában divatos a babát minél több babafejlesztő foglalkozásra cipelni, de vajon kell e ennyi minden egy csecsemőnek? Válasszuk ki azt, ami véleményünk szerint hasznosan támogatja kapcsolatunkat gyermekünkkel, a többi foglalkozás, ha időnk majd engedi, ráér később is.

 

A háztartási munkában a hatékonyságnövelés lehet a cél. Ez elérhető, ha ritkábban, de nagyobb mennyiségben végzi a mama a tevékenységet: pl.: egy alkalommal 2-3 napra elegendő ételt főz. A folyamatos mosás-vasalást megelőzhetjük, ha elegendő mennyiségű gyermek- és babaruhát vásárolunk (esetleg használt ruhát gyűjtünk össze ismeretségi körünkből), így mindig lesz szabad ruha, amit gyerekünkre adhatunk.

 

Lehet, hogy egyes tevékenységeket (pl. mosás, vasalás, főzés) át kell engednünk másnak, anyagi lehetőségtől függően, fogadhatunk bejárónőt, aki 1-2 alkalommal egy héten ellátja a ház körüli teendőket. Ez egyáltalán nem szégyen egy anyára nézve, mindenki megérti, hogy erre nincs szabad kapacitása.

A Vata mama élheti meg mindhárom mama típus közül a legizgatottabban kétszeres anyává válását. Figyeljen oda, hogy felesleges aggódásait (mi hogyan lesz) ne vigye át családtagjaira és gyermekére, mert a gyermekre is ráragadhatnak félelmei, így nehezen fogja elfogadni testvére érkezését. A Pitta mama szeszélyességével kettősségbe viheti gyermekét. Egyik pillanatban még örül az új csemetének, a másikban eltöltik a kételyek. Vigyázzon, ne növelje meglévő gyermekében a kettősséget, inkább töltse meg gyermekét a várakozás örömével. A Kapha anyuka nyugodt lelkületével sikeresen felkészítheti gyermekét a kistestvér érkezésére, aki elfogadóvá válik testvérével kapcsolatban. Viszont vigyázzon a Kapha mama, ne váljon lehangolttá, ha pár napra nélkülöznie kell elsőszülött gyermekét, mert ezzel félelmet kelthet gyermekében.

 

Jó tanács a kismamának: felesleges azon aggódnia, mi hogyan fog történni, ha már két gyermeke lesz. Vannak olyan élethelyzetek, melyeket nem lehet megjósolni és előre bekorlátozni, ilyenkor jól jön, ha rendelkezünk elegendő önbizalommal és bizalommal az élet felé, hogy minden a lehető legjobban fog majd történni. Mellesleg van egy apuka is, aki szintén segítségünkre lehet, így érdemes őt megtanítanunk azokra a teendőkre, melyek gyermekünk ellátására koncentrálódnak. Fontos, hogy a gyermek ne csak az édesanyja, de az édesapja felé is bizalommal forduljon. Akkor nem fogja fájdalmasan megélni, hogy nélkülöznie kell édesanyját arra a néhány napra, amíg testvére megérkezik.