Járom Budapest utcáit, hömpölygő embertömeg kutat ajándékok után, idegesek, mindenhol hosszú sorok kanyarognak az utcákon, az üzletekben. Mire az asztalra kerül az ünnepi vacsora és a karácsonyfa alá az ajándék olyan kettőségbe kerül az ember, hogy az ünnepi kikapcsolás legalábbis érzetileg hasonlít a békéhez. Jézus biztos megdorgálna minden embert, aki így készül az születés napjára. A képmutatás nem hívő ember erénye. Valószínűleg azt is kikérné magának, hogy őt bárki is ünnepelje, mert nem azért jött el, hogy bárki bálványozza őt, hanem azért, hogy kegyelmet és megváltást hirdessen minden népnek.

Ahhoz, hogy megértsd, miről beszélek, néhány dolgot szeretnék az ő tanításából felidézni neked. Isten az anyagi világ alóli, azaz a sátán hatalma alóli felszabadulásra hívta el népét. Az elhívás így hangzott: „Legyetek szentek, mert én az Úr szent vagyok” /Lev 19, 1-2. 11-18/. Ezt a törvényt Jézus megismételte „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.” /Mt. 5,48/. Ennek megfelelően Isten és Jézus gyűlölt az anyagi világhoz való minden kötődést, ragaszkodást. Ennek megfelelően az ő születése napján történő bármilyen anyagi ajándékozás az puszta emberi törvény lehet és nincs abban semmi nemes. Persze, sokan mondják, hogy ők szeretetből ajándékoznak, azonban ez biztosan hazugság. A szeretet lelki kincs és nem fordítható le anyagi dologra, ugyanakkor a szeretet lényege éppen az anyagi világ alóli felszabadulás (a szeretet kettőség nélküli tudatállapot). Pál apostol szeretet himnuszában sincs egyetlen utalás arról, hogy a szeretet bármilyen megnyilvánulása ajándékozás lenne. Így a karácsonyi ajándékozás mindig az ember hiányérzetének enyhítésére tett tökéletlen próbálkozás.

Sok képmutató ilyenkor előhozza a piros ászt: „én örömet akarok okozni”. Hát igen ez is jól hangzik, talán le is térdelnék előtte, ha nem tudnám, hogy az öröm éppen a szeretet állapotának megnyilvánulása, mint érzelem. Egy ember senki mást nem tehet boldoggá, vagy boldogtalanná, ezt a feladatot az embernek magának kell megoldani önmagának. Az embert csak az igazság és a szeretet teheti boldoggá, egy ajándék nem!!! Ugyanakkor azon is el kell gondolkodni, hogy az ember miért éppen karácsonykor akar örömet szerezni szeretteinek, miért nem minden nap. Remélem érted a kérdés lényegét! Aki minden egyes nap szolgálja a másik embert, aki minden tőle telhetőt megtesz a szerettei boldogulásáért (ez komplex kérdés, az ayurvédikán találsz sok információt róla), annak az ajándékozás haszontalan cselekvés, sőt annak az embernek a szerettei sem vágynak haszontalan anyagi dolgokra.

Egyetlen mondatot szánok azoknak a képmutató embereknek, akik év közben megkeserítik szeretteik életét, azonban karácsonykor ajándékkal a kezükben ünneplik a szent estét.

Jézus a szeretetet és kegyelmet, megbocsátást hirdette. Hányan vannak emberek, akik ajándékot vesznek hozzátartozóiknak, azonban vannak szeretteik, akikkel szemben gyűlöletet éreznek karácsony napján is, akiknek nem jut az ajándékozásból, mert az ember túl büszke, hogy képes legyen a megbocsátásra. Bár az ünnep „melege” jól lehet, feledteti a gyűlölet keserű ízét, és a figyelem utáni olthatatlan szomj az együttlét általi enyhülése elfedi azt, ami legbelül van, de ez még messze nem a szeretet.

Jézus több mint kétezer éve szenvedett érted kínhalált a te lelki üdvödért. Azt ígérte, hogy mindenkit megment az ördögtől, aki hisz benne és követi az ő tanításait. A világ az utóbbi időkben azonban bűnösebb, mint valaha, hogy beteljesedjen rajta az Ő igéje: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” /LUKÁCS 18:8/. Istenben és Jézusban hinni nem bálványimádatot jelent. Amikor eljön nem a karácsonyi feszült ajándékkutatásért oszt jutalmat, hanem mindazért az igaz áldozatért, amelyet képes voltál meghozni, hogy a közösség, amelyben élsz hitben és szeretetben erős legyen, és hogy az ördög soha ne legyen úrrá közted és házad népe között.

Remélem, hogy amikor elolvasod ezt a cikket, új megváltó születik benned. Ez a szellem legyőzi benned a szokás hatalmát, az el nem fogadástól való félelmet, a fájdalomtól való félelmet, amely azért ébred fel benned, mert szeretteid nem értik talán azt, amit most neked tanítok. Azok az emberek, akik megbotránkoznak bennem, félnek az igazságtól, és amíg ez így van, üdvöt soha nem nyerhetnek. Akik pedig hiszik, hogy szavaim igazak, legyenek bármilyen bűnük, megtették az első lépést Isten országa felé. Értük szól minden prófécia…