Két alkalommal volt szerencsém eljutni Indiába. Először 2004-ben, akkor két hónapot töltöttem itt, majd 2006-ban, akkor viszont már fél évet és beépülve az indiaiak társadalmába sok minden érthetőbbé vált számomra első utazásomhoz képest. Sok minden foglalkoztatja az embert, amikor megszületik a döntés: felfedezi Indiát. Tipikusan az alábbiak vonulnak végig az ember agyában: milyen a közbiztonság? milyen oltásokra van szükségem? Mit szabad és mit tiltott ennem és innom? Hogyan fogom elviselni azt a mérhetetlen hőséget? Vajon milyenek az emberek és tényleg annyira misztikus hely India? Lépésről lépésre összegezem majd meglátásaimat.

India hindi elnevezése „Bharat”. India az Indus folyóról és annak környékéről kapta nevét. Elnevezései között szerepel még a Hindusztán, amelynek jelentése perzsa nyelven „a hinduk országa”. Egy olyan dél-ázsiai ország, amely a Föld 2. legnépesebb és 7. legnagyobb kiterjedéssel bíró országa. A világon ma minden 6. ember indiai származású. Körülövezi több tenger is, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl és délen az Indiai-óceán. Több ország határolja, nyugaton Pakisztán, észak-keleten Kína, Nepál és Bhután, keleten Banglades és Mianmar (Burma), a tengeren keresztül pedig szomszédja Srí Lanka, Maldív-szigetek és Indonézia.

 

India nemzeti mottója: „Csak az igazság győzedelmeskedik”. Államformája: szövetségi köztársaság. Hivatalos államnyelve a hindi és az angol. Ezen felül minden indiai államnak van hivatalos nyelve is, pl. bengáli, maráthi, tamil, kannada, malajálam, szikkimi, kasmíri stb.

Az indiai ember barna. Legelőször ez a kép ugrik be mindenkinek. Aztán, amikor megérkezünk Indiába, ez már nem is annyira egyértelmű. Merthogy fekete, barna, kreol és fehér. Az emberek bőrszíne attól függ, hogy ki honnan érkezett Indiából. A déli államokban (Kerala, Tamil Nadu) közel az Egyenlítőhöz mindenki fekete. India középső részein barnák és kreolos bőrszínűek, míg fent északon a Himalájához közel barnás, de már egészen világos bőrű emberekkel találkozhatunk. Azonban valamennyiükben megtalálható a közös vonás, a Buddha szem. Biztosan láttunk már képeket Buddháról, nagy mandula szemei minden indiai ember legfőbb vonása.

 

Az indiai nő csinos, szebbnél szebb selymekbe öltözik. Bár a test takarása nagyon jellemző, mégis a szári az a ruhadarab, melyet az indiai férfiak igézőnek tartanak. A nő feladata a háztartásról való gondoskodás, a napi két-háromszori friss ételekészítése és legfőképpen a gyermekek nevelése. A férfi ez idő alatt dolgozik és gondoskodik családja anyagi biztonságáról. Az indiaiak nagy családokban élnek, több generáció él együtt. Általában a család fiú tagja, miután megnősült, a közös családi fészekbe hozza hitvesét és együtt gondoskodnak az öreg szülők eltartásáról és ápolásáról. Azonban a család lány gyermeke, miután férjhez ment, követi férjét annak a családjába és valósítja meg férje családjának és szüleinek gondozását. Az idős emberek feladata a kisgyerekek vigyázása. Ami nekem nagyon szembeötlő volt, az a nagyfokú tisztelet, melyet a gyerekek a szüleikkel szemben tanúsítanak. Ha egy szülő úgy dönt, hogy gyermekének ő választ párt, akkor a gyerek követi és elfogadja szülei döntését a párválasztás során. Természetesen kivételek mindig akadnak, de többségében működik a szülők párválasztása. Ott biztosan nem hallunk a szülőkkel szembeni felemelt hangot vagy csatározást. Az idős szülők gondozása is magától értetődő. Nagy a kontrol a családban egymáson, nem fogadják el az erkölcsi normáktól távoli magatartást. Ez érvényes a szomszédokra is. Esetemben például a házban lakók mindig értesítették a házi nénit, hogy kivel beszéltem az udvaron. Erre egy európai, amerikai embernek elfutja a fejét a vér, de aki ezt nem tudja elfogadni, az megéli a poklok poklát Indiában.

 

Talán az ország trópusi éghajlatának is köszönhetően az indiaiak heves vérmérsékletűek. Gesztikulációik intenzívek, beszédüket mindig követi az arcjáték széles repertoárja és a kezekkel való hadonászás. A gyerekek is harsányan, sikítozva fejezik ki igényeiket. Nehéz volt ekkora zajt megszoknom, amit nem csak az emberek tápláltak, de az utca zaja is hozzájárult a folyamatos zajterheléshez. A heves vérmérsékletet szemlélve nem is csoda, ha az embereknek leginkább Pitta jellegű (megnövekedett tűz) problémáik vannak, pl. ekcéma, pikkelysömör és vitiligo (látványos, foltos pigmenthiány). Meg kell említeni a koldulókat is, mindenhol találkozhatunk velünk, megrohamoznak bennünket, mégis nem lehet azt mondani, hogy India szegény állam. Ugyanúgy megtaláljuk azokat az arányokat, mint például hazánkban: a szegények széles rétegét, a középosztály közepes rétegét és a gazdagok szűk körét.

4 legnagyobb vallása a hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus és a szikh vallás. Ma körülbelül 900 millió ember vallja magát hithű hindunak. A hinduizmusban számos istent tisztelnek az emberek, de nem követeli meg egyetlen isten tiszteletét vagy tagadását sem. Fő alapgondolatai a lélekvándorlás, a Dharma, mint egy egyetemes rendezőelv és a karma törvénye, mely a tetteink következményeit jelentik. A buddhizmus Buddha nevéhez kötődik. Buddha legyőzte a test és a fizikai világ fájdalmát, és elérte a megvilágosodás (Nirvana) állapotát, mellyel kiszabadult a folyamatos újjászületések ciklikusságából. A buddhisták nem hisznek az egyetlen Teremtő létezésében. A dzsainista vallásúak abban hisznek, hogy folyamatos kontrollal és önmegtartóztatással levetve szenvedélyeiket, vágyaikat elérhetik a felszabadulás, a moksa állapotát. A szikh vallás fiatal, 500 éves múltra tekint csak vissza. A szikhek egy istenhitűek, hisznek az újjászületésben, a karmáról viszont úgy gondolják, hogy nem kell tőle az embernek szenvedni, mert azt Isten csak hitet és bátorságot próbáló tényezőként engedi meg. A szikhek szemében Sátán maga nem létezik, csupán Isten adta a gonoszt azért, hogy az ember a Sátánnak való ellenállásban megtanuljon igazán hinni Teremtőjében.

 

Az európai ember, ahogy ezt már írtam is, misztikus és szent helyként kezeli Indiát. Valóban, a vallás jelentősen átszövi az emberek életét. Abban a családban, ahol éltem, egy kis házi szentélyt tartottak fent a háziak, hogy minden nap leróják az istenek előtt tiszteletüket. Egy kis házi oltárban voltak istenképet, istenszobrok, mindenféle bálványok, akiknek virágokkal és füstölőkkel áldoztak minden nap. Viszont nő a tisztátalanságának napjaiban nem vonulhat el az oltár előtt és a lakásban található istenszobrok előtt. Ebből nekem is adódott kellemetlenségem, más kultúrából származóként nem értettem ennek jelentőségét és nehéz volt ennek kivitelezése is. A házi néni minden nap füstölővel a kezében járta végig a lakásban található istenképeket és szobrokat, megállva mindegyik előtt néhány másodperc erejéig, és kezében a füstölővel köröző mozdulatokat végezve. Ekkor a házban lakó nepáli keresztény fiú igencsak megbotránkozott, nem értve hogyan lehet ennyi istennek hódolni mindenféle hit nélkül. Ezzel a kis történettel csak azt szeretném bemutatni, hogy a hivők és a vallásos emberek között igen nagy különbségek vannak. Indiában igen sok rituálé él. A sok rituálé azonban nem engedi, hogy az ember elcsendesedve megélje hitét, csupán a külvilág felé mutatva mutatnak be áldozatokat. Ezért lehet látni a tv-ben, az indiai utcákon folyamatos felvonulásokat, indiai szentek szobraival, képeivel és a mit sem sejtő turista képes rácsodálkozni és bámulatba ejtődni. Azonban valóban van egy olyan mag, a jógik köre, akik folyamatos lemondásaikkal és testük megzabolásával valóban képesek függetleníteni magukat az anyagi világ hatásaitól. Ezen kívül számos csodatévő, mágus, asztrológus van Indiában, képesek mindenkit elkápráztató mutatványaikkal meggyőzni az embert mágikus hatalmukról, pedig ez nem más, mint szemfényvesztés. Ettől válik India olyan misztikussá, egzotikussá, érinthetetlenné és vonzóvá, ugyanakkor toleránssá, hiszen több vallás, hit él együtt békében. Egy időben és egy térben él egymás mellett a hit valós ereje és a káprázatos illúzió elemei.