Persze, a kérdés költői, nincs sok értelme, arra akartam ráirányítani a figyelmet, hogy bizonyára van magasabb rendű célja is a házasságnak. Ezt a magasabb rendű célt ma már senki nem tűzi ki az életében, vagy ha képmutatóan ki is tűzi véletlenül, nem érti és nem követi azt.

Ha a házasságkötési ceremóniájáról lebontjuk azt, ami emberi, marad egy, a lelki élet szemszögéből igen fontos aspektus: a pár –gyakran Isten nevében- megfogadja, hogy jóban, rosszban hűek lesznek egymáshoz életük végéig és támogatják egymást mindhalálig.

A statisztikák szerint Magyarországon a válások aránya több mint 50%. Arról nincsenek hiteles statisztikák, hogy milyen az arány a házasságtörésre vonatkozóan, de gyanítani lehet, hogy több mint a válások aránya. Ebből látszik, hogy mennyire veszik komolyan (isteni) fogadalmukat a párok.

A házasság célja az erőforrások, terhek megosztásán, illetve a családalapításon kívül az, hogy az ember megtanuljon olyan Isteni aspektusokat, amelyeket egyedül nem képes megtapasztalni. Végső célja pedig a felszabadulás. A férfi és a nő két egészen különböző aspektusból közelíti a valóságot, ezekről az aspektusokról a portálon sokat olvashatsz. Egymástól tanulva, egymáshoz alkalmazkodva képesek beteljesíteni a harmónia törvényét, amelynek lényege a házasság szempontjából, hogy mindkettőjükben kiegyenlítődnek a nemi aspektusok, így lesznek ők hasonlatossá az angyalokhoz. Az erre vonatkozó törvény pedig így hangzik: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté” /Móz.I.2.24 /.  Tudd meg hát ember, hogy a mennyországba nem juthat sem férfi, sem nő, mert mindkettő lelkét az ördög uralja. Hanem mindkettőnek adatik vőlegény, aki megtisztítja az embert a férfi és a női aspektusoktól, hogy kárhozatra ne jusson az ember. A vőlegény pedig nem más, mint a Krisztus.

A házasság tehát valóban szent kötelék, átkozottá válik az, aki elhagyja ezt a köteléket, mivel nem csak bűnt követ el azáltal, hogy szembekerül saját fogadalmával, de megfosztja magát a házasságtörő ember attól is, hogy közelebb kerüljön Isteni önvalójához. Ha pedig egy házasságnak gyümölcse is van, még a Krisztus eljövetele sem menti meg az embert a pokol tűzétől, ha addig az ember meg nem békül a házastársával. Nincs kegyelem bűnbánat nélkül és nincs bűnbánat anélkül, hogy az ember meg nem béküljön haragosával lélekben.

A válási papír nem oldoz fel senkit a fogadalma alól (sem az Isteni törvény alól), aki ebben hisz, ostoba, mert nem képes felfogni mit von magára. Hamis próféták taníthatják nektek a szerelem szabadságát, magukat Istennek kikiáltó hamis Krisztusok taníthatnak téged áhítatos képpel arra, hogyha nem szereted a feleségedet, vagy férjedet, akkor hagyd el, mert neked is jár a boldogság. Aki viszont a maga versenyét meg nem futja, a saját dolgát be nem végzi, és nem győz a sötétség felett, vagy nem lesz méltó a megváltásra, jutalma biztosan örökkévaló szenvedés lesz. Nem kötelező a házasságkötés, de aki házasságot köt, annak Isteni kötelezettsége van. Ha valaki viszont úgy él, mint ahogy házasok élnek együtt, és fél a házasság szentségétől, abban szintén a sötét tamasz az úr.

Minden ember mennyasszony jelölt. Krisztus szent fogadalmat tett arra, hogy ő, mint vőlegény, eljön eggyé válni azokkal az emberekkel, aki hisznek Istenben és a Krisztusban és követik az ő tanításaikat. A menyegző ideje (az elragadtatás időpontja) nem késik… Készülj fel rá! A házasok legyenek hűek, a házasságtörők térjenek meg fogadalmukhoz, a családok újra egyek legyenek, hogy Isten meg ne égesse a földet, mert nem talál hitet a Földön.