Az ayurvéda az egészség megőrzésére és visszaszerzésére szerteágazó gyógymódot képes a gyógyulni vágyok elé tárni, azonban a gyógyuláshoz szükség van a beteg gyógyulásra való törekvésére is. Ebben a cikkben azzal foglalkozunk, hogy mi a beteg helyes hozzáállása, amely segíti őt, hogy gyógyulása a leghamarabb bekövetkezzen.

Még a legsúlyosabb betegségek sem törnek úgy az emberre, hogy annak ne lennének előjelei, sőt ha elhiszed nekem, akkor a legnagyobb balesetnek is vannak előjelei. Ahogy az ember tudat az egyensúlyi állapotból egyre messzebb kerül, úgy kap egyre erősödő jeleket az ember a közelgő betegségről, vagy balesetről. A legtöbb ember nem foglalkozik ezekkel a jelzésekkel (rövid időn belül sokadszorra éri kisebb baleset ugyanazt a testrészét, vagy rövididőn belül sokadszorra betegszik meg ugyanabban a betegségben, mégha az kisebb betegség is.) Amikor egy dosha egyensúlya felborul a szervezetben azonnal rombolni kezdi a szervzetet (hisz az a természete). Az ember aki halogatja a kezdődő betegségének gyógyítását nagy felelőtlenséget követ el, hiszen minél később kezd neki az egyensúly helyreállításának, annál több ideje lesz meggyógyulni . Nem helyes, ha valaki minden kis jelen aggódni kezd az egészsége miatt, de vannak jelzések amikre érdemes odafigyelni: ingerültség, feszültség, fáradékonyság, szédülés, bármilyen fájdalom, a légzési kapacitás csökkenése, anyagcserében beállt változások (többnapig tartó hasmenés, vagy székrekedés), testhőmérésklet emelkedés, erősebb izzadás, nem várt testsúlyvesztés, stb.

A tudatosan élő ember testének jelzéseit figyelve a változás kezdetén be tud avatkozni a rendszerbe: egyensúlyba hozza a lelkét (megbocsátja azokat a lelki fájdalmakat, amelyeket hordoz, alábbhagyja túlzott ragaszkodását), kiüríti a megnövekedett doshákat (kisebb böjt, gyomor és a bélrendszer ürítése pl.: hashajtással, tudatos táplálkozás, mozgás, stb.). Egy kezdődő egyensúlyi állapotnál ez elegendő is a gyógyuláshoz, hiszen a kisebb kilengéseket a test és a tudat jól képes korrigálni.

Egy egyensúlyi állapot előrehaladottabb, de még nem súlyos állapotában a legfőbb problémát az jelenti, hogy az ember tudata hozzászokott, illetve alkalmazkodott az egyensúlyvesztett állapothoz, így nehezebben vehető rá, hogy érdemben foglalkozzon vele. Még nincs kórós elváltozás, de a betegség előjelei, amelyeket fentebb felsoroltam már nyilvánvalók. Ha az ember nem reagál kisebb fájdalomra a tudat előbb-utóbb kikapcsolja azt védekezésül, s az ember saját magát fosztja meg a testének monitorozásától. Hasonlóképpen igaz lehet ez a többi jelenségre is. Ebben a szakaszban a tünetek orvoslására a lelki egyensúly helyreállításán és a megnövekedett doshák kiürítésén túl már szükség van méregtelenítő eljárások huzamosabb ideig tartó alkalmazására, illetve terápia jellegű kezelésekre is (pl.: masszázsterápia, gyógytea terápia, stb.)

Amikor a betegség kialakult annak súlyosságától függő mértékben a sok ember bepánikol és elköveti a legnagyobb hibákat, amelyekkel meglehet inkább ronthat a helyzetén, mint javíthat: Öndiagnózist állít fel, és saját korlátos tudása által sugallt kezelési módokat. alkalmaz. Ezek közül leírok egyet:

Egy másik cikkben olvashattad, hogy a magas vérnyomást okozhatja a Vata, a Pitta, vagy Kapha dosha túlsúlya akár egyesével is. Mindegyik féle magas vérnyomás problémának mások a tünetei. Gondolj bele, ha a Vata típusú vérnyomás problémád van, akkor helyes ha a szervezetedben csökkentjük a Vatát. Azonban ha te olyan gyógynövényt használsz, amely Kapha típusú vérnyomás enyhítésére alkalmas, valószínűleg a betegség csak tovább mélyül, hiszen az általad bevett szernek Kapha csökkentő hatása van, így a Vata-Kapha egyensúly hiány még nagyobb lesz. Sok gyógynövényekben, vagy a herbáriákban kapható készítményekben található nyugtató hatóanyag, amely tünetet képes enyhíteni, de a háttérben a probléma tovább súlyosbodik. Így az ember abba az illúzióba esik, hogy jobban van.

A kialakult betegségnél a beteg másik helytelen magatartása a "nemtörödömség". Akár lábon is kihord egy tüdőgyulladást, sőt sok ember büszke is rá, majd amikor néhány évvel később az orvosa bejelenti, hogy tüdőrákos, lefagy az arcáról a mosoly. Értsétek meg, hogy a gyulladásos betegségek előjelei lehetnek komolyabb betegségeknek. Nem azt jelenti, hogy mindenki rákos lesz, aki egyszer gyulladásos betegségben szenvedett, hanem azt, hogy a gyulladásos betegségek okát meg kell szüntetni ahhoz, hogy megnyugtató legyen az eredmény. A tüdőgyulladás éppúgy az el nem fogadástól való félelemtől (megfelelési kényszer, dominanciahiány, stb.) származik, mint a tüdőrák, azonban ez utóbbit az ember elfojtja magában. Mit tehet az ember, ha felismerte, hogy beteg és ezen változtatni szeretne?

1. Az első legfontosabb, hogy ne essen pánikba. A pánik, a félelem mindig mélyíti a betegséget, hisz maga a félelem a sötét aspektust (tamaszt) növeli, amelyről tudjuk, hogy növeli a doshák egyensúlytalanságát. Gyulladásos, vagy rákos megbetegedéseknél különösen fontos ez, hiszen ilyenkor a fájdalomtól való félelem növekszik az emberben, amely korlátozza a tűzelem működését. Persze, gondolhatjuk, hogy az jó, mert a pánik csökkenti a gyulladást, de ez nem így van, hiszen a gyógyuláshoz éppen úgy szükséges a tűz elem, mint a felépüléshez (a tűz ami átalakít, megváltoztat!). A helyes eljárásban a tűz minőségét kell átalakítani, hogy lázadó, romboló aspektus helyett, a kreatív, együttműködő aspektusai kerüljenek előtérbe.
2. Szükség van egy jó diagnosztikára. Hidd el, hogy az ember nem látja magát kívülről (ha látná beteg sem lenne), illetve képes önmagával szemben illúziókra, ezért nem érdemes próbálkozni otthoni diagnosztikával. Az orvostudomány a diagnosztika során csak a betegségre és azok tüneteire koncentrál, ezért ha a beteg pontosabb diagnosztikát akar az állapotáról érdemes egy olyan szakértőhöz elmenni, aki képes pontosabb képet adni. A legjobb tudományok az ayurvédán kívül a tibeti és a kínai orvoslás. A természetgyógyászok többsége -figyelemmel a mai természetgyógyászat minőségét- inkább jobb amatör, mint komoly gyógyító. Ha az orvostudomány csak tüneti kezelést tud ajánlani, vagy esetleg egybetegséget gyógyíthatatlannak minősített, akkor sincs ok aggodalomra, természet és a hit ad arra is válaszokat, amelyre a tudomány még nem. Súlyos, halálosnak kikiáltott betegségek esetében érdemes a lelki okokat is feltérképezni. A betegségeket a helytelen életmódokon kívül a meg  nem bocsátott fájdalmak, sérelmek, az elfojtott harag és más hasonló tudatállapotok idézik elő (szintén a tamasz műve).
3. Fontos, hogy a beteg akarjon meggyógyulni. Sok emberrel találkoztam, aki annyira elkeseredett volt, hogy nem tudott célt találni életének, ugyanakkor félt a haláltól. Halálos betegségek esetén fontos az áldozat: Mi lesz az új célja az életemnek, ha meggyógyulok?. Olyan (nem halálos) beteggel is találkoztam, aki annyi helyen volt (hit gyülekezet, reiki, táltosok, stb.) és nem sikerült meggyógyulnia, hogy mikor beszéltem vele, már csöppnyi lelkesedése sem maradt. Nem csak a gyógyítókban volt a hiba, hanem a betegben is, mert nem felelősségteljesen döntött a saját gyógyulásáról, és olyan emberekhez fordult, akiben nem bízott, illetve olyan gyógymódhoz, amiben nem volt hite.
4. A legjobb gyógyító erő a szattva ereje, a beteg hamar meggyógyul ha él vele. A görcsös gyógyuláskeresés, vagy a félelem helyett olyan elfoglaltságot érdemes találni, amelyben az emberen az öröm és a nevetés lesz úrrá. Életmódban ezt azt jelenti, hogy az önsajnálat és fájdalom átélése helyett inkább érdemes felszabadultan válaszolni az élet felhívásaira. A betegség miatt az élet nem áll meg, ha elhívják a beteget szórakozni, kikapcsolódni, akkor az gyógyítani fogja, az önsajnálat pedig tovább rombolja állapotát. Az egyoldalú táplálkozás helyett egy másik egyoldalú táplálkozás választása nem helyes, a betegség ideje alatt is, a változatos étrend és a szükséges és elégséges táplálék felvétel ami segíti a szattvát. Ne vonjuk meg magunktól az életet, mert betegek vagyunk, de vonjunk meg minden szélsőséget, amely hátráltat bennünket (pl: szenvedélyek: italozás, dohányzás, játékszenvedély, stb.). Élj a megbocsátás erejével. A legtöbb betegség egy jó döntéssel orvosolható. Hány embert láttam szenvedni, betegeskedni a munkahelye miatt, amikor váltott meggyógyult. Hány embert láttam betegeskedni egy családtag miatt, amikor döntött és orvosolta a lelki okot, a teste is meggyógyult.
5. A beteg adjon magának esélyt a regenerálódásra. Az emberi szervezet sokféle problémát képes korrigálni, ha az ember hagyja. Egy beteg embernek szüksége van arra, hogy tudata megpihenjen és csak a gyógyulásra tudjon koncentrálni. Ennek érdekében a fizikai pihenés, a szellemi felfrissülés, kikapcsolódás (pl.: jóga, alvás, aktív pihenés) egyaránt nagy részben hozzájárulnak a gyógyuláshoz. A betegnek meg kell hozni azt a döntést, hogy melyik fontosabb: az egészsége, adott esetben az élete, vagy az anyagi gyarapodás, vagy a kapcsolati konfliktus.
6. Válasszunk felelősséggel olyan gyógymódot, olyan terápiát, amelyben hinni tudunk. A "megpróbálom, hátha segít" nem segít! Inkább szerezzünk több információt, mielött döntenénk, de ne a hirdetések túlzó, vagy hamis információiból építkezzünk. Helyette pl. az interneten vannak fórumok, ahol egy gyógymódról megosztanak pro és kontra véleményeket.
7. Az általunk kiválasztott kezelési módot járjuk végig. Sokat ronthatunk a helyzetünkön, ha lustaságból érdektelenségből, vagy hitetlenségből nem fejezzük be a teljes terápiát. Az ilyen magatartás nem csak a hitünket rombolja, de a be nem fejezett terápiával időt is vesztünk, ami alatt a betegség tovább mélyülhet. Soha ne válasszunk sok terápiát egyszerre. Egyrészt minél több szert használsz, minél több terápiát választasz azok egymásra hatásának kockázata is nő, ugyanakkor az ilyen magatartás arra mutat, hogy nem vagy képes hinni egyikben sem igazán. Ha már kiválasztotta, akkor a beteg bízzon a gyógyítóban. A beteg mindig kapni akar, a gyógyító pedig adni. Ha ez a kötelék nem jön létre egy tiszta kapcsolatban (pl.: a beteg okosabb akar lenni a gyógyítónál, vagy büszkeségből nagyobbnak tartja magát nála), akkor azzal a gyógyulás esélyei is csökkennek. A kezelési mód megszakításának nem lehetnek okai, hogy rosszízű a gyógyszer, vagy fáj a kezelés.
8. Az utolsó pont a legfontosabb talán. Ha a tünetek enyhültek vizsgáljuk meg magunkat, hogy megszüntek-e a betegséget előidéző okok is. Sikerült-e megbocsátani a fájdalmat, vagy a szenvedélyt, átalakítuk-e gondolkodásunkat és életmódunkat egészségesebbre. Ha meggyógyultunk ne felejtsük az egészség hét titkát:
   1. A lelki teljesség érzete, az egészség lényege, a többi pont ebből következik
   2. Lélegezzünk mélyen és egyenletesen (ha nem megy, meg kell tanulni)
   3. Táplálkozzunk változatosan, szükséges és elégséges mértékben.
   4. Vegyünk magunkhoz minden nap elégséges folyadék mennyiséget
   5. Legyen időnk és okunk, hogy izomzatunk rendszeresen át legyen mozgatva (sport, fizikai munka, séta, stb.)
   6. Testi-szellemi fáradtságban legyen időnk eleget pihenni.
   7. Legyen mindig időd, Istennel foglalkozni