Ha a lélek útját szeretnéd járni, veled kell legyen a megkülönböztetés lelke, amely segít neked, hogy tudd, mi az illúzió és mi a valóság, mi a lélek szerint és mi a test szerint való, mi a helyes és mi a helytelen. Íme, neked adom a megkülönböztetés lelkét, hogy soha meg ne tévesszen senki sem.

A lélek egy és egységre törekszik, békére és megnyugvásra, a test szükségletekre, vonzódásra, s ha a vonzódás tárgyának elérésében akadályoz valaki, akkor tagadás és félelem lesz úrrá a testen. A harag, az agresszió és egyéb fájdalmas tudatállapotok a félelem szülöttei.

A kettőség, a félelem mérgezi a lelked és a tested, javadra válik, ha mihamarabb legyőzöd, amíg kettőségben élsz, lázadsz Isten ellen és saját természeted ellen.

Szeress, mert az tesz boldoggá, de tudd, hogy sem a vonzódás, sem a féltés nem egyenlő a szeretettel. Akkor szereted legjobban Isten teremtményét, ha számára a legnagyobb szabadságfokot biztosítod, akkor is, ha vonzódsz hozzá. Ne ragaszkodj semmihez, sem élő, sem élettelen teremtményekhez, mert így lehetsz önmagadban való, így éred el a jutalmat, Isten ígéretét. A szeretetben nincs tagadás!

Nem az szeret, aki az Isten tudja hányszor azt mondja szeretlek. Az szeret, aki nem dicsekszik vele, de életét adja érted, ha kell, hogy neked boldogulásod legyen. Vigyázz, hogy ne az öngyilkosokra gondolj, hanem az igaz áldozatot hozókra.

Nem az az ember szeret téged, aki a legjobban helyesli bűnös cselekedeteidet, hanem az, aki nem helyesli, de megért, és mindent megtesz, hogy meg tudj magadnak bocsátani. Nem az az ember szeret, aki elnyeli haragját, hogy neked ne ártson, hanem az, aki képes független maradni a te bűneidtől.

A konfliktus megoldása nem egyenlő a felejtéssel, illetve azzal, ha fájdalomból elfordulsz a konfliktusok elöl. Isten útján akkor jársz, ha a konfliktusaiddal szembenézel, megérted őket, tanulsz belőlük és helyes irányba változol általuk, ha a tudás, amit megszereztél felszabadít. A harag, az irigység, a düh, a rosszindulat soha nem oldott még meg semmilyen konfliktusodat.

A megbocsátás sem egyenlő a felejtéssel, sőt azzal sem, ha megerőszakolod magad és a haragvásod tárgyához így közeledsz, de a szívedben ott a félelem. A megbocsátás az a folyamat, amelyben visszanyered a feltétel nélküli szeretet.

A hit nem egyenlő a reménnyel és a vággyal, sem az érzelemmel, s a hitben nincsen kétely sem. A hit olyan meggyőzödés, amely tisztasága által megteremti önmagát. Mindegy mit és mekkora erőt érzel, ha kételkedsz abban, amiben hinni szeretnél, az csupán vonzódás marad. Ha fáj, ha sírsz, ha szenvedsz és kételkedsz, akkor nem hiszel.

Nem az a hívő ember, aki minden vallási szertartást rendszeresen végez, hanem az, aki a hitéért képes minden áldozatot meghozni.

Nem az az ember változik, aki azt mondja, hogy változott és másképp cselekszik, de a szíve vérzik. Az az ember változik, akinek a változásban szent meggyőzödése és bizadalma van.

Az igazság nem egyenlő a te akaratoddal, ha természet, vagy Isten akarata ellenében akarsz igazságot, akkor csalódni fogsz, mert legfeljebb Isten elleni lázadásod válik nyilvánvalóvá.

Nem annál az embernél van az igazság lelke, aki mindent megtesz, hogy bizonyítsa igazát, aki hangosabban kommunikál, vagy aki megszámlálhatatlan tanút hoz, hogy emeljenek szót mellette, hanem annak van igaza, aki nem tántorodik meg egymagában, ha az egész világ is van ellene, mert a hit által nyer bizonyosságot az igazság, és a félelem által nyer bizonyosságot a hazugság. 

A döntés nem egyenlő azzal, ha félelemből belenyugszol egy kikényszerített megoldásba, és nem egyenlő azzal sem, ha vonzódásból a választási lehetőségek közül a vonzódásod tárgyát választod. A döntés választási lehetőségek független mérlegelése, amelyben választasz azon alternatívák közül, amelyek céljaidat legjobban támogatják.

Az a helyes megnyilvánulásod, amely támogatja a célod elérését és nem akadályozza egyéb célod teljesülését.

Nem abban az emberben van béke, aki nem támad, hanem abban, aki képes téged bűneid ellenére is kettőség nélkül szemlélni. A béke feszültségmentes állapot, nem csak a személyközti kapcsolatban, hanem önmagamban is.

Nem annak az embernek van tudása, aki több könyvnyi anyagot képes leírni, vagy aki órákon keresztül képes beszélni egy dologról, hanem annak az embernek, akiben a tudás gyökeret vert, akinek életét megváltoztatta és felszabadította az ismeret. Aki csak a szavaival beszél olyan helyekről, ahol ő sohasem járt, az az illúzió és az álmodozás fogságába került.

Nem az a bölcs, aki isteni törvényeket álmából felébresztve is tudja, hanem az, aki tudja, mikor kell használni a tudást és mikor nem.

Nem az a szép, amelyhez vonzódsz, vagy amit szívesen birtokolnál, hanem az, amelyet ha figyelmesen megvizsgál az ember, akkor is meglátja benne a tökéletességet, ha első látásra nem vonzza.

Nem az a gyógyító erő, amit kipróbálsz, hanem az, amiben vakon hinni tudsz. Amiben hiszel akkor is meg fog gyógyítani, ha senki mást nem gyógyít meg.

Nem az a harmónia egy kapcsolatban, ha két ember több év után is megfogja egymás kezét, vagy képes egymáshoz bújni, hanem az, ha egymás tudását kiegészítve, elfogadva képesek a legjobb döntéseket meghozni az életben és abból tanulni. Így lesz, hogy te olyan leszel, mint én, én pedig olyan leszek mint te, mert amit egymástól tanultunk, kiegyenlítődik. Amikor pedig megöregszünk, az egy hitünk miatt testünk is hasonul egymáshoz.

Nem az emberi fájdalmas sírás az értéke az életnek, hanem az ember önfeláldozása az életért. Aki képes lemondani életéről, hogy másnak élete legyen, az elnyeri azt, ami a legnagyobbaknak jár Istentől: felszabadul a halál fogságából.

Nem a törvényekhez való merev ragaszkodás az, amely felemel, hanem ha megérted a törvény célját és okát. Az ostoba törvényimádat, ha lelketlenül cselekszel a törvény szerint. Ha nem érted a törvény okát és célját, akkor az Istenbe vetett bizalmaddal juthatsz közelebb a Mindenhatóhoz, ilyenkor a törvény követése tudatlanul, áldozatnak felel meg Istennek.

A szabadság nem egyenlő a szabad akarattal. Szabadon azt akarsz, amit akarsz, de nincs mindenben szabad cselekvésed is, sőt azzal sem vagy tisztába, hogy mit akarhatnál szabadon, hisz saját korlátozott tudatod rabja vagy.

A boldogság nem egyenlő azzal, ha teljesült néhány fontos vágyad, hanem a boldogságban akkor vagy, ha nincs a létezésedről semmilyen kételyed, sem félelmed, sőt vágyad sincs, hiszen a vágy pillanatnyi hiányérzet, bármi is legyen a tárgya. A megelégült lény, aki boldog önmagában való, nincs szüksége sem másik lényre, sem másik tárgyra a létezéshez és az elégedettséghez, megnyilvánnul rajta Isten feltétel nélküli szeretete.

A gonosz a kettőségre, a világosság az egységre tanít téged. A gonosz megmutatja, hogy találj hibát a világosságban, a világosság megmutatja, hogy találj tökéletességet a sötétségben.

Arra tanítalak ebben a cikkben, hogy tudd megkülönböztetni azt, hogy mi az isteni valóság és mi az, ami illúzió, megtévesztés, hogy felszabadulj a vakságából és tisztán láss. Arra tanítalak, hogy ne hidd el azt, ami szentnek látszik, de nem az, és arra, hogy ismerd meg a világosságot, ha az nem nyilvánvaló. Hogy lebontsam benned az ördög illúzióját még egy tanácsot adhatok: mielött elhamarkodottan ítélsz, és hamisnak tartanád azt, ami isteni és igaznak, azt ami hamis, keresd az igazságot és gyümölcse által meglátod annak valóságát. Mert a hazugság hamis gyümölcsöt hoz, gazdagságot, hatalmat és egyéb testi dolgokat, de az isteni értékek felszabadítanak téged és boldoggá tesznek.