Ha elindulsz az Isteni úton az első lépéssel kezdődik minden. Ha ezt az első lépést nem teszed meg, gyakorlatilag soha nem jártál az ő ösvényén, csak a belédnevelt szabályok és hiedelmek útján jársz, amelykről azt gondolod, hogy az isteni út. Az utat mindig az első lépéssel jelölöd ki, s az utolsóval végzed be. Az első lépést pedig nem a lábad teszi meg, hanem az elméd.

Az első lépés, amikor az ember felteszi magának a hét legfontosabb kérdést, amelynek megválaszolása bölcsességre vezet: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Milyennek látom a világot? Láthatnám-e másnak is, mint most? Mit kell tennem, hogy a világ valósága feltáruljon elöttem? Hogyan tudok járni az uton? Miről fogom megismerni, ha megérkeztem?

Az első lépés a legnehezebb mindközül, mert nem tudod egyedül megtenni, hacsak nem kaptál rá Isteni felhatalmazást, szükséged van segítőre, aki képes figyelmedet ráirányítani a valóságra, aki megtanít arra, hogyan kaphatsz igaz válaszokat a kérdéseidre.

Ki vagy te? Én azt mondom te lélek vagy, s az eszed lehet megérti, mégsem tesz boldoggá a válasz, mert nem érted annak valóságát, így a szíved nem követi az eszed.
Miért vagy itt? Én azt mondom, hogy mert ez volt az akaratod, vagy a vágyad, vagy fellázadtál Isten ellen, aki kegyelemből vetett ide. Ezt a választ sem érted, legfeljebb a racionális feled mondja azt, hogy igaz lehet, de a szíved mélyén nem tudsz azonosulni ezzel, míg a világ fel nem fedi elötted az eseményt, amely ideküldött, és vissza nem emlékezel.
Milyennek láthatod a világot? Olyannak, amilyennek a szenvedélyed (vágyaid, tagadásaid, félelmeid) megengednek, de nem látod a világ mögött álló okot. Olyan, mint aki egy fekete-fehér filmet elfogad valóságnak. Most még ez sem értheted, mert nem vagy képes megszabadulni a szenvedélytől, ami fogvatart és valójában soha nem láttad a valóságot, csak a szenvedélyeid által sugallt illúziót.
Láthatnád-e másnak a világot? Azt mondom, hogy igen, de csak akkor, ha megtanulod a helyes megismerés, megfigyelés tudományát, de aki a tudás illúziójában él, az most is azt hiszi, hogy helyesen tud tanulni.
Mit kell tenned, hogy a valóság feltáruljon eléd? Lemondani, megbocsátani, és bízni az ismeretlenben. Aki azonban azt hiszi, hogy a feledés azonos a megbocsátással, a veszteségbe belenyugvás azonos a lemondással, illetve a bizalom azonos a reménnyel, vagy a vággyal, az soha nem látja meg a valóságot.
Hogyan tudsz járni az úton? Azt mondom, hogy a helyes törekvés, a helyes gondolat, a helyes beszéd, a helyes cselekedet az amely az úton tart, de nem tudod, mi a helyes és mi nem, mert emberi törvényekben látod az erkölcsöt és nem a szívedforrásában.

Miről ismered meg, hogy megérkeztél? Ha a létszomjad alábbhagy, mert feldereng a világosság, hogy nem lehet vágyad és tagadásod, mert te örökké és végnélkül létezel, akkor a lélek megbékél. Nincs több kérdés, ahogy nincs több válasz sem, egyetlen törvény marad, amelyet be kell töltened: Neked is cselekedned kell a létezésért, de már nem magadért teszed, hiszen nincs szükséged semmire, hanem a többi lény felemelkedésért. A jutalmad pedig soha véget nem érő boldogság, a megelégedettség... felgyúl a fény, amelyet olyan sokszor emlegettél: a szeretet.

Minden lény istentől való és az út végén hozzá is tér vissza, minden út a felszabaduláshoz vezet, mégha néha völgybe is vezet az út. Az utolsó lépés, amely a jutalom elérséhez vezet, ha az ember képes lemondani arról, ami számára a legkedvesebb, amelyet egész életében védett, mint legdrágább kincsét, az életét. Csak az életét feláldozni képes ember nyerheti el jutalmat, mert ő bizonyítja igazából az Istenben vetett hitét. Ezalól egyetlen ember kap felmentés a világ kezdete óta, aki hisz a megváltásban.