Amikor az erkölcs fogalma szóba kerül, legtöbbször társadalmi érintkezés alapnormáit értik alatta. Ez nem volt mindig így. A védák és más szentkönyvek az erkölcs fogalmát sokkal szélesebben értelmezik, így a helyes együttélés fogalmát nem szabályokra, hanem isteni értékekre helyezik. Az erkölcs így nem csak a bűn tiltását jelentik (pl.: ne lopj), hanem lelki élet tisztaságára vonatkozó tanításokat is.

A tanítások lényege egyetlen mondattal összefoglalhatók: "Soha ne botránkoztass meg senkit a hiteddel!". Egy tudatilag felszabadult embernek mindig nagyobb szabadsága van a beszűkült tudatú emberekkel szemben, illetve az élet bizonyos területein mindenki lehet szabadabb, vagy korlátoltabb hitű embertársainál. Az erkölcs arra tanít, hogy a szabadabb felfogású ember alkalmazkodjon a korlátoltabb emberhez, és ne akarja mindenképpen hite ellen cselekedtetni őt. Mit jelent ez?

Az ősi kultúrákban még ismerték a vágynak az emberre ható romboló hatását. Ezek közül is a szexuális vágyak voltak a legveszélyesebbek, hiszen az ember könnyen keveredhetett az ördög pókhálójába, ha olyan emberre vágyott, akit kettőség nélkül nem kaphatott meg (például, mert már házas volt). Bizonyos kultúrákban ez ellen komoly ölözködési és viselkedési szabályokkal védekeztek. Tilos volt bármilyen nemi érintkezés nyilvánoshelyen (pl.: csók, vagy akár egy kézfogás is), illetve a nőket arra kötelezték, hogy rejtsék el testüket, ezáltal is csökkentve a férfiak túlzó vágyait. A felszabadult ember természetesen független az eféle vágyaktól, és legfeljebb a párjában látja az ellenkező nemet. Az ő esetükben az erkölcs azt jelenti, hogy felszabadultságuk ellenére sem botránkoztatják meg a velül egy közösségben élő embereket. Így nem öltözködnek kirívóan, és a testi érintkezést is mellőzik, ha olyan kultúr területre tévednek.

Ez a törvény kicsit másként, de alkalmazható a magyar területeken is, bár az erkölcstelenség igen magasra jutott hazánkban is. A különböző vágykeltő jelenetek nélkül szinte nem lehet eladni filmet, illetve az egyéb műsorok is tele vannak a csábítás démonának munkájával, ráadásul főműsoridőben. Miért csodálkozunk, ha annyi házasság megy tönkre, amikor olyan nagy a kísértés, aminek kitesszik az embereket. Az is csodálkozásra méltó, hogy a keresztény társadalom együtt tud élni ezekkel az elvekkel, hiszen az erkölcsi szint folyamatosan romlik 2000 év óta. Hol marad az egykori hit és hol marad az isten tisztelete (itt nem a misére gondolok)

A másik ilyen téma a táplálkozás. Az alacsony tudat szinten lévő emberek tudatlanul össze-vissza esznek mindent, mint az állatok. A kicsit tudatosabban élők, már merészen hirdetik az "egészséges" táplálkozás szabályait, közöttük sokan a vegetáriánus életmódot. A teljesen felszabadultak, akik ismerik a törvényeket, azonban nem élnek ilyen szabályokkal, mert tudják, hogy nem az étel forrása, hanem a változatossága tesz egészségessé. Az ilyen ember lehet, hogy a minden napokban vegetáriánusként él, azonban ha más hitű emberek közé keveredik, nem tagadja a húsevést sem. A végső valóságban az ember felismeri, hogy az állat úgyanolyan illúzió, mint maga az ember. Egy vagyok vele, ahogy a növényekkel, a zöldséggel és a gyümölccsel is. Így az erkölcs azt jelenti, hogy a vegetáriáus nem botránkoztatja meg a húsevőt, a felszabadult pedig nem botránkoztatja meg a vegetáriánust. Hagyja, hogy mindenki azt tegye, amiben hisz, amit jónak lát. Itt nem a jóindulatú tanítás a megbotránkoztatást, hanem az, ha erővel ráakarom bírni, hogy hite ellen cselekedjen. Az alkohol felé vonzódást mutató ember, így ne akarja mindenáron megkostóltatni azt az antialkoholistával, az elutasított kínálat utáni erőltetés már erkölcsi értékeket sért.

A fentiek alapján lásd be, hogy erkölcstelen minden olyan cselekedet, amellyel egy másik embert hite ellen akarsz kényszeríteni. A felszabadult ember pontosan tudja, hogy a bűn nem létezik, csak a korlátolt tudat (ego) állítja elő. Hiszen ha minden egy, akkor abból az is következik, hogy a birtoklás illúzió, így a lopás, mint cselekedet is az. Minden Istené, ha tőlem az élet elveszi (lopás átal), az istené is marad. A felszabadult ember még sem lop, mert tudja, hogy megbotránkoztatja azt, aki még az egó bűvöletében él. Íly módon árt annak az embernek és árt magának is.

Mit szeretnék tanítani neked? Azt, hogy az erkölcs és bűn az egyes tudatszinteken mást és mást jelent. Ha istenre törekszel, a felszabadulásra vedd figyelmebe ezt. Arról ismerni meg, hogy szabad vagy-e, hogy képes vagy-e egy korlátolt ember szokásaihoz, hitéhez alkalmazkodni. Ha nem, mert konfliktust okoz, akkor vedd figyelembe az erkölcsről szóló tanításokat. Ez nem jelenti a mások korlátainak átvételét, ez csak az adott szituációban az alkalmazkodást jelenti.

Az erkölcsi tanítás értelmében a mindennapokban ne ródd fel a gonoszt, ha a másik cselekedete a nem tudásból van, mert azzal kettőségbe taszítod. A rosszindulatú embernek, aki tudja, hogy helytelenül cselekszik, mégis gonoszságot művel viszont te magad is kijelentheted: "Távozz tőlem sátán". A szilárd erkölcs nem szabályok öszesége, hanem a törvény ismerete, illetve annak helyes alkalmazása minden élethelyzetben. Ha pusztán szabályokat írsz és tartasz be, hamar kerülsz mocsárba, hiszen a szabályok gyorsan változhatnak és lehetnek egymásnak ellentmondóak, az erkölcs sohasem. A szabályok korlátoznak és igába hajtanak téged, az erkölcs szabaddá tesz, és fölemel.

Az erkölcs a feltétele a békés egymásmellett élésnek, ahol nincs erkölcs, ott háborgás és elégtelenség az úr. Az erkölcsben az emelkedettem emberre több felelősség és kevesebb figyelem hárul, mint a korlátolt emberre, azonban ez a teher könnyű annak, aki maga is szabad. Így rendezte el Isten az embereket egységbe.