Az ember testvére olyan, mint saját maga. Bár különböző időben született, és más sorsot jár be, mégis az örökség, amelyet kapott ugyanaz: a saját szülői minták, a nevelés hasonló erkölcsi kötelékeket rónak rám és a testvéremre. Mit jelent testvérnek lenni, milyen feladatok, terhek hárulnak arra, aki testvérként él? Erről szól ez az írás.

Egy embernek, akinek fiai és lányai vannak, hasonló ahhoz a fához, amelynek egyetlen ágáról több kisebb ág is él. A testvériség igen nagy áldás Istentől, mert az ember ideális helyzetben már gyermekkorától megtanulhatja a legfontosabb Isteni aspektusokat, mint az igazságosság, az egyenlőség, stb. A gyermek, minél több testvére van, annál könnyebben tanulja meg, hogy rajta kívül más is van a világban, akinek igényeit, személyiségét figyelembe kell vennie, s megadatik neki, hogy gyermekkorban szembenézzen az Ego-jával.

Gyermekkorban a szülő feladata, hogy tudatosan kezelje a testvéri szerepeket a gyermekben. A testvérekben azt az érzetet kell kelteni, hogy bár lehet a személyiségük különböző, mindenkiben megvannak azok az adottságok, amelyekért a szülő egyforma odaadással szereti minden gyermekét. Az így felnövekvő testvérek képesek lesznek versengés, a másik legyőzésének törekvése nélkül elfogadni egymást.

Amennyiben a szülő különbséget tesz, illetve szeretetében megkülönbözteti gyermekeit, a kisebb figyelmet kapó gyermekben kialakul az el nem fogadástól való félelem, amely örökös bizonyítási vágyat, megfelelési kényszert jelent. Ez ugye a vata dosha alulműködését jelenti és a gyermekből a legkülönfélébb figyelemszerzési stratégiákat hozza ki: teljesítési kényszer, feltűnési kényszer, gyermekkori bűnözés (célja elsősorban a bizonyítás és nem hasonlítható a felnőttkori bűnözéssel), különböző pszichoszomatikus tünetek, betegségek.

Ellenkező nemű testvérek esetében különösen fontos feladata a szülőnek, hogy a nemiség figyelembe vételével tanítsa a gyermekeit az alapvető erkölcsi normákra, a gyermeknek meg kell értenie, hogy a fiú és a lány lelki-testi aspektusok egyforma fontossággal bírnak az életben. Helyes neveléssel elérhető, hogy a testvérek képesek legyenek nemi megkülönböztetés nélkül szeretni egymást. A szülő felelőssége, ha a gyermekben már fiatalkorban kialakulnak a másik nemmel szembeni tagadások, vagy félelmek.

Felnőttkorban egészséges gyermekkor esetén a testvérek képesek egymást támogató, egymással önmagukat megosztó emberként élni. Amennyiben a szülői hibás nevelésnek köszönhetően a gyermekben ellentétek alakultak ki, a testvérekre marad a feladat, hogy rendezzék korábbi helytelen berögzült tudati képződményeiket egymással szemben. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha a testvéremet nem szeretem, az egyenlő azzal, hogy önmagamat,illetve szüleimet nem fogadom el, hisz hasonlók vagyunk. Az ilyen ellentétek rendezése csak őszinte vallomásokkal, konstruktív megoldáskeresésekkel, illetve a sérelmek őszinte elengedésével lehetséges.

A fentieken túl a testvériség semmilyen egyéb kötelezettséget nem jelent. Nem jelenti azt, hogy visszaélhet a testvér a testvériség fogalmával, ha gyenge, azt sem, hogy nekem kell a testvérem életét megoldani, ha nem kér segítséget. A testvérem ilyen értelemben nem több a felebarátomnál (bár nem is kevesebb), hisz az emelkedett lelkű ember nem tesz különbséget ember és ember között, és testvére minden ember az Istenben.

Ha testvérem vagy, hiszel bennem, ahogyan én is hiszek benned. Ha ellenem fordulsz, ahelyett, hogy támogatnál, olyanná lettél, mint Káin, aki Ábel életére tört. Az irigység lelke uralkodik rajtad, mert az Úr jobban kedveli bennem az igazságot, mint benned a képmutatást. Értsd meg a tanítást! Szeresd a testvéredben önmagad, hogy nagy legyen a te jutalmad. Amikor az álnok barátok magadra hagytak a bajban, ha mindenkiben csalódtál ezen a Földön, ha úgy érzed senkid nincs.... akkor emlékezz szavamra, hogy van testvéred.