Életem során számtalan embertől kérdeztem, hogy "Ki vagy Te?". Erre a viszonylag egyszerű kérdésre a lehető legváltozatosabb válaszokat kaptam: "Én férfi vagyok", "Én magyar vagyok", "Én vállalkozó vagyok". Ilyen és ezekhez sok más hasonló jelzőket gyakran kombinálják is a megkérdezettek, például: "Én egy anyagilag független családanya vagyok és cégvezető is"

A következő kérdésem persze nyilvánvaló, mégis legtöbb alkalommal el akad a lélegzet is: "Miért lettél azzá, akinek tartod magad?". A helyes választ igen kevesen tudják, jó sokat kell beszélgetnem az illetővel, hogy ő maga is rájöjjön, miért is lett anya, vagy vállalkozó. Amikor közösen eljutunk arra a következtetésre, hogy az ember vágyai, döntései miatt lesz azzá, akinek éppen most tartja magát, hirtelen hidegzuhanyként érkezik meg a következő kérdésem: "Válhattál volna mássá is?"

Szépen lassan közösen eljutunk arra a következtetésre, hogy természetesen bárki bárkivé válhat, az hogy ez nem mindig sikerül, annak egyetlen oka van, a saját nem tudása, amely nem biztosít számára teljes szabadakaratot. Amikor az ember már éppen biztos talajon érzi magát, az repülő szőnyegként csúszik ki alóla arra a kérdésre, hogy "Akkor ki is vagy valójában?" Mint láthatod ez a kérdés örök, visszatérő töprengésbe kényszeríti a embert, amíg fel nem ismeri a valóságot.

Az egó és az öntudat igen könnyen összekeverhető, mivelhogy az egó az öntudat torzult mása. Gondolj csak bele! Ha magyarnak tartod magad, mindenki az ellenséged, aki gyűlöli a magyarokat, ha férfinak tartod magad, minden nő az ellenséged, aki gyűlöli a férfiakat, ha főnöknek tartod magad, minden beosztott ellenséged lesz, akit vezetsz. Ha fradistának tartod magad, minden szurkoló gyűlölni fog téged, aki nem szereti a fradistákat. Mindegy kinek tartod magad, amíg abban az egó az úr, addig benne van a küzdelem, az ellenségkép, vagy az elválasztottság.

Ha embernek tartod magadat, akkor is lehet ellenséged, az állatok, a növények világából, de lehet, hogy éppen az időjárás bizonyos előfordulásaid gyűlölöd. Soha nem nyerheted el így a végső megnyugvást, tudatod mindig a kettőségben fog gyökerezni, amely oka a szenvedéseidnek.

Ha megkérdezed tőlem, hogy ki vagyok, a válaszom az, hogy én lélek vagyok. A legkisebb a legkisebbek közül, de bellem épülnek a legnagyobb dolgok az életben. Képzeld el, hogy egy téren egymással szemben van egy hóember és egy hónyúl. Az egyik hóembernek tartja magát, a másik hónyúlnak, de én vagyok a hó, amiből mindketten vannak. Ők az egójuk miatt másnak tartják magukat, én a szeretetem miatt mindkettőben benne vagyok és ők is énbennem. Szellemi fejlődése során a nyúl is és a hóember is rájön, hogy nem ők léteznek, hanem én, aki vagyok.

Az igazi öntudat megkülönböztetés néküli, ahogy a nyúl és a hóember számára is végtelen a hóhatára is, a lélek is végtelen és időnélkül való. Ha léleknek tartod magad, nincs többé benned tagadás egyetlen létező ellen sem, mert rájössz, hogy ő is te vagy. Ki az akinek tartod magad hát? Az örökké való egy alakot öltött megnyilvánulása? Példánkban, ha a hó olvadni kezd, megszűnik létezni a hónyúl és a hóember is. Ha belőled elfogy a szeretet, a hit, elveszett lesz, mert életed úgy válik semmivé, ahogy elgondolni sem tudod.

Azt hirdetem neked,  hogy higgy abban, hogy nem pusztán névvel ellátott forma vagy, mint az említett két alakzat, hanem lélek. A szeretet nem lehet emberi törvény, mert nem tud az ember parancsra szeretni. Azonban az öntudat állapotát minél inkább megközelíted, a szeretet annál erősebb lesz benned. A lélek és annak gyümölcsei adnak neked életet, ha el nem ismered magadban az alávetettségedet, szenvedésre ítéled magadat. Ha elfogadod magadban az istent, azzá válhatsz, akivé csak akarsz, mert az isten formál téged saját kedvére, a te kiengesztelődésedre.