A halál fogalma és a vele kapcsolatos információk minden embert foglalkoztatnak. Van, aki szembe mer nézni ezzel a témával és van, aki nem. A haláltól való félelem aztán sok fajta téveszmét és sok pótcselekvést szül az ember tudatában. A halálról a vallások is többféleképpen nyilatkoznak, nyilván nem segít az átlag embernek az sem, hogy a különböző vallásokban nincs egységes világkép erről a témáról. Ennek a cikknek a célja, hogy egy kicsit átgondoljuk, mit is jelent a halál.

A katolikus tanítások szerint egyszer élünk, halálunk után a feltámadásban bízhatunk csupán. A keleti vallások szerint az ember újjászületik mindaddig, míg  az anyagi világhoz való kötöttsége alól fel nem szabadul. Melyik igaz a kettő közül? Azt gondolom, minden vallás önmagában is tartalmaz téves tanításokat. Ezek elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a vallási vezetők írott dokumentumok és szájhagyomány útján őrzik a vallásalapító szenteknek tanításait. A tanítások bármennyire is részletesen vannak dokumentálva, annak megértése nagyban függ a tanulmányozó személytől, annak korábbi tudásától. Arra a törvényszerűségre utalok itt, amely azt mondja, hogy minden új tudást az ember csak a korábbi ismereteinek tükrében képes felfogni, így az az új tudást nagy mértékben torzítja. Ez a torzulás az évezredek alatt igen jelentős is lehet, előfordul, hogy egy-egy témában már messze másról szól az ismeret, mint egykor az született.

Az ilyen illúziókon és kételyeken csak akkor tudunk felülemelkedni, ha visszatérünk a "kályhához", és az alapoktól újra felépítjük a törvények ismeretében (ok-okozati összefüggések) a halállal kapcsolatos ismereteket. Az alap törvény pedig így hangzik: Minden létező Istennek alárendelt. Ez az ember esetében azt jelenti, hogy amit az ember elfogad igaznak, azt követnie kell. Ebből az is következik, hogy mindenkinek "hite szerint adatik" az élet teljességéből. Így tehát az igaz katolikusnak és az igaz buddhának is igaza lehet. Az "igaz" szónak nagy jelentősége van, mert sajnos a világ valamennyi vallásában igen kevés a valódi hívő! A törvény alapján az is megállapítható könnyen, hogy akik tagadják a halál utáni életet, azokra a halál valóban megsemmisülést hoz. Ők azok, akik a Biblia szerint biztosan nincsenek benne az Élet könyvében.

Mi történik azokkal az emberekkel, akiknek nincs hite sem a keresztény, sem a keleti vallások halálelméletében, sőt a halál utáni életet sem tagadják? A válasz meglepő, azokra a keleti vallások által hirdetett újjászületés törvénye vonatkozik. No nem azért, mert a buddhista halálfilozófia magasabb rendű lenne, de aki ismeri az igazság törvényét, az könnyen beláthatja, hogy így van. Minden elfogadott igazságnak be kell teljesednie egyszer. Amely igazságot egy életen keresztül nem sikerült beteljesíteni, az újjászületést von maga után, azaz az elfogadott igazság feltámaszt téged. Ez az élet örök körforgásának alappillére. Mindaddig újjászületik az ember, míg valamennyi, a fizikai léthez tartozó igazságáról le nem sikerül mondania, vagy be nem tudja azokat teljesíteni.

A halál a test elmúlása. Annak a törvénynek a kifejeződése, hogy minden, ami megszületett, annak egyszer meg is kell halnia, mert az emberi értelem nem képes felfogni a végtelenség és az örökkévalóság fogalmát, így hinni sem képes benne. Mindennapi cselekedetei véges térhez és időhöz vannak kötve, az ember teste így minden pillanatban ki van szolgáltatva az elmúlásnak. Amikor az ember figyelmét képes elvonni a végesség és korlátosság alól és koncentrálni a végnélküliségre és örökkévalóságra, megszületik az új ökoszisztémás lény, aki tudatilag egy Istennel. Ez az értelme annak a tanításnak is, amelyet Jézus tanított nektek: "Én és az Atya Egy vagyok".

Merj a halállal szembenézni, merj beszélni róla, kifejezni kételyedet és félelmedet ezzel kapcsolatban, hogy a világ elvegye tőled mindezt. Merj beszélni a szeretted haláláról és ne a fájdalom jusson eszedbe róla, hanem kegyelem. A bűn zsoldja a halál, így szól a törvény, azonban Isten kegyelmet adott azoknak, akik hisznek, hogy hitük által akkor is éljenek, ha már meghaltak. Ne félj hát a haláltól, csak higgy.

Arra tanítalak, hogy gondolkodj! Ne fogadj el minden tanítást úgy, hogy nem érted meg azt, mert ugyanaz a tanítás az embert a sötétségbe taszítja, vagy a mennyekbe emeli. Ne félj a haláltól, mert neked is hatalmad van felette, nem kell mást tenned, mint hinned, és biztosítanod, hogy hited soha meg ne szűnjön. Tudom, ez nem könnyű azoknak az emberek számára, akik tele vannak mindenféle bálványok (istenszobrok, de jelenti azt is, hogy meg nem értett tanítások) tiszteletével, de hidd el, hogy van mód a felszabadulásra. Ne az ismeret megszerzése vezéreljen. Mosolyogtató, hogy emberek mennyire fújják a különböző vallások igéit, mégis hitetlennek bizonyulnak. Nézd meg, hogy siratják a halottak a halottakat, pedig tele vannak ismeretekkel. Aki hisz a feltámadásban, hisz az örök életben, nem siratja a testet. A valódi tudás nem a memóriában, hanem a szívben lakozik és ez a tudás az embert felemeli, boldoggá teszi, elveszi annak szenvedését. Ne kövess olyan tanítókat, akik nem ismerik a tudás forrását, ők a halálodat okozzák, mégha észre sem veszed. Ha nem tudsz dönteni igaz és hamis tudás között, inkább higgy a Szabadítódban, és várd meg azt, kinek van ereje a szabadításra. Remélem, megérted mire tanítalak: Isten nélkül nincsen halál és nincsen élet sem. Aki hisz a halálban, az méltó is arra. Aki hisz az életben, az arra méltó. Legyen mindenkinek hite szerint. Szeretném, ha megértenéd (újra és újra), hogy a hit nem egyenlő a gondolattal, sem a kimondott szóval. Hitet csak attól kapsz, akinek szintén van hite. Keress hitben igaz embereket, tőlük majd tanulhatsz.