Ha hittel, de alázattal cselekszel helytelenül, megtévesztett vagy, van ígéreted a megigazulásra. Ha tudod, mi a helyes, mégis másként cselekszel, akkor ostoba vagy, bár sorsod a saját kezedben van, önmagad ítélete alatt állsz. Helytelen hittel, büszkén és alázat nélkül, Isten országában akkor is senki vagy, ha többnek gondolod magad.

Minden nap eldöntheted, hogy ma lelkeddel nem törődve lekötöd magad a pénzkeresésnek, a szexualitásnak, vagy a gyermeknevelésnek és legfeljebb jó kifogásod lesz arra, hogy miért nem válaszoltál a Király mennyegzői elhívására. Vagy a királynak keresel pénz, a Királynak szaporodsz és a Királynak neveled gyermekeidet, hogy a mennyegzőn a Királynak személyesen mutathasd be, amit neki, az ő dicsőségére alkottál.

Ha a szeretet nevében jönnek eléd mindenféle Isteni képességgel és felvilágosult nézetekkel, és elvonják figyelmedet az eredeti igazságról, akkor megtévesztett lettél. A láthatatlan kettőség, amelyet eltakar a látszólagos fényesség megöli és pokolra küldi a lelkedet. Aki Isten akaratát és törvényét néhány jóérzésért, igaznak tűnő tanításért hazuggá teszi, az nem csak az igazságot, de a szeretetet is megsérti. Óvakodjatok tehát azoktól, akik a tudatodat formálják, de "elfelejtenek" emlékeztetni a kötelességedről.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.