Az ember a fához hasonló. Van lombja, törzse, és van gyökere is. Ha én vagyok a friss rügy, a szüleim a vékony ág, az őseim a fa törzse, vajon ki lehet a gyökér? A gyökér a fának az szerve, amely a fát táplálékkal, életerővel látja el. Az én gyökerem tehát Isten maga, akivel a szüleimen és őseimen keresztül vagyok a legtisztább kapcsolatban.

Egykor a törzs megtagadta a gyökeret, ezért megbetegedett és betegségének csíráját minden belőle kinövő ág hordozza, ahogy én, mint rügy is hordozom az eredendő bűn terhét magamon. Ha -mint jól tájékozott keresztény- azt hiszed, hogy a keresztség levette az eredendő bűnödet, akkor nagyon tévedsz. Ha mélyen magadba nézel, most is magadban hordozod szüleid árnyék szellemét, az ő bűneiknek mintáit. Mit örököltél tőlük? Valóban a génjeidben van az öröklés, vagy sokkal inkább a tudatodban, amit ők "nevelgettek".

Érzed-e magadban az ő félelmüket? Az ő hitüket? Esetleg az ő vágyaikat. Még az is lehet, hogy ezekre a kérdésekre azt mondod, hogy nem, annyira a magadénak érzed őket. Az anya, aki a kislányába mélyen belevési az ő vágyát, hogy tanuljon balettozni, vagy hegedülni, az apa, aki a fiába szinte beleveri, hogy szeresse a kisvasutat, autókat, nem számol azzal a következménnyel, hogy a gyermek annyira azonosul a szülői követelményekkel, hogy a megfelelési vágya a gyermeknek mély szenvedést okoz. A szülő saját hite alapján tanítja gyermekét. Amilyen bűnös az a hit, olyan bűnös lesz a gyermek is (a gyermek szíve mélyén nem balletozni akarna, hanem csak békében játszani). Sok ilyen öröklődési csatorna van, ez egy a sok közül, amelyet most említettem. Ezt hívják eredendő bűnnek.

A gyermeket nem a szülő ellen akarom hangolni, hanem a megértésre szeretnék támaszkodni. A 10 parancsolat az mondja, hogy szeresd anyádat és apádat, hogy hosszú ideig élhess ezen a földön. Buddha egyik figyelmeztetése az,  hogy az ember legnagyobb bűne saját szüleinek a feladása. Sokszor a szülők sok mindent elkövetnek a gyermekek ellen, hogy azok ne tudják kellően sem tisztelni, sem szeretni őket. A túlzott elvárások, a tudati érettség szintjének kikényszerítése azzal, hogy olyan dolgokat vár el valaki egy gyermektől, amire tudatilag nincs kész, hiszen hiányzik az az információ, amivel a gyermek megérthetné a szülői törekvést. Nem beszélve azokról a családokról, ahol a TV neveli fel a gyermeket, ahol az erkölcstelenség, a hazugság és az erőszak a példa.

Ezt a cikket nem a szülőkért, hanem a gyermekekért írtam. Lehet te is gyermek vagy (még ha túl is vagy az XX-en) és a mai napig nem érted a szüleid mit és miért tettek veled. Mégis azt szeretném megértetni veled,  hogy miért kell a szüleidet tisztelned. Az első okról már beszéltem. Te a szüleiden, az őseiden keresztül vagy egy a gyökérrel, Istennel. Ha elfogadod a szüleid erényeit (ilyen biztosan van, ebben ne kételkedj, csak keresd meg), azokat magadban is fel tudod fedezni és ha figyelsz rájuk, megtalálod azokat az aspektusokat, amelyeket magadban is értékelni tudsz. Ez máris önbizalmat ad. Ezek a te talentumaid, amelyekkel az életben építkezni tudsz. Képzeld el, ha egy lakatlan szigeten találod magad és összesen három dolgot találsz magadnál, pl.: egy kést, egy 5 méteres madzagot és egy szemüveget. Ha elkezdesz félni és jajveszékelni,  hogy milyen rossz a sorod, akkor elveszel. Ha azt akarod megtalálni, hogy mit kezdhetsz a három talentumoddal, akkor már esélyt adtál arra,  hogy túléld ezt a kalandot. A késsel tudsz botot vágni és hegyezni. A madzaggal így tudsz íjat készíteni, azzal pedig vadászni. A szemüveggel tudsz tüzet gyújtani, ha a napsugarakat összegyűjtöd. Szóval a meglévő képességeid azok, amelyeket a szüleidtől kaptál, ezekkel kell gazdálkodni, a célt már te tudod meghatározni. Ehhez "csak" ismerned kell önmagadat.

Ha tagadod a szüleidet, nem veszed észre a kincseket, amiket magadban hordasz és tőlük kaptál és amivel túlélheted a konfliktusaidat. Ha a szüleid vágyait teljesíted be, belül mindig érezni fogod a kettőséget, hogy ez az út  nem a tied. Amíg kettőségben vagy, bűnben is vagy. A téves hitek, amelyeket az aggódó édesanyák,  nagymamák tanítottak neked, hogy "ha leülsz a hideg kőre, felfázol", vagy "vegyél fel télen sapkát, mert kihullik a hajad",  mindig kísérteni fog, amig hiszel benne. De ki vagy te? Te miben akarsz hinni? Mik a te vágyaid? Ebben kell rendet tenned a tudatodban. Letenni az ősök bűneit, vágyait és téves hitét és megtalálni azt, amely téged boldoggá tesz úgy,  hogy közben soha ne veszítsd el a kapcsolatot sem Istennel, sem az ősökkel. Higgy bennük, hogy a tőlük kapott aspektusok (talentumok) igen erősek és alkalmasak, hogy építhess rájuk. De ne az ő várukat építsd, hanem a sajátodat.

Ayurvédikus szemmel a szülő tisztelete a kapha dosha pozitív aspektusainak növekedését jelenti. Ezek pedig nem más, mint a bizalom, a biztonság, a hűség és persze sorolhatnám tovább az aspektusokat, de úgy gondolom az a három meggyőző lehet annak az embernek, aki életét félelemben, bizonytalanságban éli.

Tiszteld anyádat és apádat. Nem azért, mert így szól a parancs, vagy a figyelmeztetés, hanem mert az neked is javadra válik. A benned lévő gyűlölet megöl téged, a tudatosság és a szeretet pedig az égig emel és életet ad. Hidd el nekem, hogy élheted úgy is a te életed, hogy közben nem kell vérig sértened a szüleidet. Ha megtalálsz egy talentumot, osszd  meg velük, és azt is, hogy mennyire hálás vagy érte. Hidd el, ők is várták, hogy valaki felfedezze bennük. Cserébe megkaphatod a szabadságot, hogy azzá légy, aki lenni akarsz. Ha elismered szüleid igazi kincseit, ők sem fognak már visszatartani a változástól. Csak az elfogadásra, a szeretetre vártak...semmi másra.