Egy testileg és lelkileg egészséges ember az élete során több mérföldkövet is megél, amellyel az életről való képe, felfogása megváltozik, illetve más dolgokat tart fontosnak az életében. Azt az ívet, amelyet bejár, nevezem az élet hídjának. Sok izgalmas fordulópont van az ilyen hídon, még a nem tudatos ember is megközelíti néha azt az állapotot, amelyet felszabadulásnak hívnak.

A gyermeket, amikor megfogan, majd megszületik, összesen két dolog érdekli. Az életben maradás és a tanulás. Ennek érdekében sokat eszik, sokat iszik, alszik, de egyre többet foglalkozik azzal is, hogy megismerje a körülötte lévő világot. Kb. 6-7 éves korában következik be a második öntudatra ébredése (az első, amikor megszületik). Ez abban különbözik az elsőtől, hogy a magzati korban lévő gyermek tudatilag egy az édesanyjával és minden észlelése az édesanyja szűrőjén keresztül történik, míg a születéstől az említett korig a gyermek már önállóan szerez tapasztalatokat és tudást és egyre kevésbé függ szemlélete a szülőkétől. Az említett időszakban a gyermek erősen a Kapha kontrollja alá esik, hiszen az életbenmaradási ösztönök és a kapcsolatteremtés is Kapha aspektus. A szülők feladata ebben az időben az ismeretek helyes alapozása. Az a szülő, aki a gyermeket buta tanulási kényszerbe hajtja, nagy hibát követ el. A helyes tanítás ilyenkor az, hogy a gyermekben elvessük azokat a magokat, amelyek majd megkönnyítik a későbbi tanulást. Ezek a magok pedig nem más, mint a (ön)bizalom, a biztonságérzet, a világ kettőség nélküli megismerése, stb.

Az ezután következő életszakaszban a gyermek egyre tudatosabban épít ki kapcsolatokat a világgal és ismeri meg azt. Elsődleges módszere nem feltétlenül a kierőszakolt, hanem a játékos megismerés. Ebben az időszakban tanul meg a gyermek szabályokhoz alkalmazkodva élni. Megtanulja nagy vonalakban,  hogy mi a helyes és mi a helytelen, illetve ekkor alapozza meg a későbbi hitrendszerének alapjait (melyek a képességei és a korlátai). Ezt az időszakot nagyobb mértékben még mindig a Kapha (de kisebb mértékben, mint a korábbi időszakot), kisebb mértékben már a Pitta uralja. A Pitta uralomból fakadóan a gyermek ebben az időszakban már hatással van környezetére és képes változtatni azt. Ez az időszak kb. 10-11 éves korig tart. Az életútnak ebben a szakaszában a szülő univerzális, a gyermek számára is megérthető, illetve megtanulható ismereteket kell, hogy átadjon a gyermeknek. A gyermeket meg kell tanítani arra, hogy ne csak egyoldalúan lássa a világot, hanem bele tudja helyezni magát más emberek helyzetébe. Ez az igazi nevelés időszaka. A gyermeknek el kell fogadni a felnőttek és a gyermekek közötti feladat, felelősség és más különbségeket és be kell tudnia pozicionálni magát a családon és más közösségen belül. Természetesen ezt a saját értelmi szintjének megfelelő módon.

Az öntudatra ébredés következő időszaka a klasszikus kamaszkor. A gyermek erősen a Pitta kontrollja alá kerül, ettől szenvedélyessé, sőt lázadóvá válhat. A gyermek ráébred a szülei gyengeségeire és egy számára tökéletesebb világról álmodozik, többnyire naívan. A Pitta mindig feszegeti az ember határait, és a gyermekben még él az a vágy, hogy megismerje a világot olyannak, amilyen valójában. Nem a szülői elmondásokból, hanem a saját tapasztalatokból. A szenvedélyes hajlama abban mutatkozik a gyermeknek, hogy elkötelezi magát elvek, eszmék mellett, illetve felmerülnek a nemek közötti kapcsolatok kérdése is. A lázadó hajlam akkor jön erősen előtérbe, ha a szülő nem kellőképpen alapozta meg a nevelést az előző két életciklusban, illetve ha a nevelését nem a gyermek megértésére, hanem a szülő által helytelennek tartott dolgok tiltására, büntetésére helyezte. A kamaszkor kb. 17-20 éves korig tart, aminek a felnőtté válás vet véget.

Az előző korszak lezárásával uralkodni kezd a Vata, amely az embert mozgékonnyá, szabaddá teszi. Természetesen a többi dosha is jelen van az ember életében, de alábbhagy a Pitta lázadás, és a Kapha sem akarja folyton olyan mértékű táplálkozási és kapcsolati kényszerek felé vinni az embert, mint a jellemző időszakban. Az emberben egyre inkább a valódi ayurvédikus testtalkata kezd stabilizálódni. Ebben a stabilabb helyzetben az ember karriert és párkapcsolatokat épít, gyermeket nemz és igyekszik kitágítani szemléletét a világról. Az anyagi világ uralma kezd alábbhagyni és a tudatosság kezdi átvenni embertípustól függő mértékben a hatalmat. Az emberben ilyenkor növekszik a Szattva (a világosság gúna), amely felette áll a dosháknak. Ilyenkor az önző érdekek többnyire háttérbe szorulnak és megjelenik az ökoszisztémás ember első hajtása. Az ember párja és gyermekei hatására képes a másik szemszögéből is megvizsgálni a világot és ha kell, lemondani saját vágyairól, hogy az általa szeretett lények szükségletei kielégüljenek. Megtanul felelősséget vállalni magáért és másokért. Ez az időszak addig tart, amíg gyermekei ki nem repülnek és saját életet nem kezdenek.

Az ember utolsó nagy korszaka az öregség, ebben az időszakban az anyagi, a kapcsolati javak már korántsem olyan fontosak, mint egykor. Megjelenik az ember tudatában a legnagyobb bölcsesség: mindegy, azaz Minden Egy. A nagypapa, vagy nagymama már nem kíván versenyezni a világgal, nem kíván divat szerint öltözködni, kevesebbek a szükségletei. Egyetlen egy dolog fontos csupán: a béke, a szeretet.

Minden kornak megvan a maga feladata és lehetősége. Az az ember, aki ezt elfogadja, képes összertartó és nagy családot kialakítani azokból az emberekből, akik hozzátartoznak. A "fejletlen" keleti kultúrában egy fedél alatt több generáció is él együtt. Ők nem tehernek érzik, hanem isteni kegyelemnek, hogy ekkora családdal ajándékozta meg őket a sors. Pontosan tudják, hogy nem biztos, hogy a nagypapa, vagy a nagymama a legokosabb ember a világon, de tisztelik őket tapasztalataikért és igyekeznek tanulni belőle a következő nemzedékek is. A nagy család nagyobb biztonságot is ad a pénz, a hatalom és más fenevadakkal szemben. Arra építették ki ezt a közösséget, hogy egymást építve, támogatva tudjon mindenki megélni, aki tagja a családnak. 

Szerettem volna, ha látjátok, hogy az életút, amelyen egy ember végigmegy, Isteni tökéletesség. Mindegy, hogy ki honnan indul, mindegy, hogy kinek mi a képessége, az élet úgy alakult ki, hogy a kevésbé tudatos ember is megtanulja a fontos aspektusokat megélni. Az ember öregkorára, ha még van hite is hozzá, elérheti a megvilágosodás állapotát. Ehhez csak figyelni kell az életet, mit akar mondani. Ha az embert nem a békétlensége, a haragja vezeti, akkor észreveszi, hogy az élet ad neki erőt ahhoz, hogy megértse a legfelsőbb bölcsességet. Minden Egy. Az ember vágyai és tagadásainak az illúziójában nem képes elérni a boldogságot, de az élet mutatja az utat hozzá, vedd észre és tanulj belőle. A bölcs ember megfigyeli az életet, tanul belőle és hasznosítja azt... tégy te is így.