Mindenkinek hite szerint adatik és hite szerint vétetik el. Ha megérted ezt a törvényt, akkor elhagy téged a felelősség áthárításának démona és többé közeledbe sem kerül. Igaz az, hogy te vagy a saját sorsod kovácsa, de nem csak a tetteidben, hanem legfőképpen a szívedben kovácsolod azt.

Minden nap dönthetsz, hogy követed-e az emberiség által megismert korlátokat, vagy hiszel abban, hogy Istenben minden lehetséges, és ledöntöd azokat.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ártani, csak a tetteiddel tudsz egy másik embernek. A csont összeforr, a seb begyógyul, a szó feledésbe merül, azonban a benned lévő ítélet, amelyet nem bocsátottál meg, mindkettőtök lelkét mérgezi. Más ember ártását kivédeni, csak helyes hittel lehetséges. Ha nincs helyes hited, akkor legalább legyél méltó a megbocsátásra!

"Én olyan romantikus alkat vagyok..." - minden bizonnyal nem ismered magad. Sem az igazságnak, sem a békének, sem a kegyelemnek, sem a szeretetnek nem természete a romantika. De mindegyik gyönyörködik az élet minden pillanatában és minden teremtményében.