A legtöbb ember félelemben él, még ha nem is vallja be magának, vagy a külvilágnak. Erről a "Gondolatok a bizalomról" című cikkben írtam részletesebben. A félelem és a vágyai arra ösztönzik, hogy közösségben éljen, ahol biztonságot nyerhet, illetve megerősítéseket, hogy az életének van értelme. Az első ilyen közösség, amellyel az ember életében találkozik, a család.

Kezdjük el a kályhától. A mai ember számára a család nem csak egy szaporodási ösztön, hiszen azt közösség nélkül is meg lehet élni, hanem egy társadalmi minta. A többezer éves emberi minták nem törölhetők el csak úgy egyszerűen, ösztönként ott él minden emberben. Két ember, amikor vágyik egymásra és összeköti az életét, ennek az ösztönnek adja meg magát és alapít életközösséget, majd amikor gyermek is születik, akkor családot. A félreértések elkerülése miatt szeretném megjegyezni, hogy a házasság, ha gyermekáldás is van rajta, önmagában nem család. Mitől lesz egy életközösség család? Erre keressük a választ.

Családnak akkor nevezünk egy közösséget, ha a benne élő tagok arra "szövetkeznek" egymással, hogy életüket közös célnak áldozzák fel, amelyben a tagok kölcsönösen segítik egymást minden nehézségben. Természetesen ennek nyomai a párkapcsolat elején még felfedezhetők, hiszen minden ember a boldogság reményében alapít életközösséget. Azt persze sokkal kevesebben tudják, hogy a kezdeti boldogság mulandó lehet, amikor az ember megismeri a másik árnyoldalát is, akkor a nem tudatosan élő ember elbizonytalanodhat. Pedig a család lényege éppen abban áll, hogy ilyenkor a közös célt szem előtt tartva oldjuk meg konfliktusainkat, tanulunk és a megszerzett készségekkel feloldjuk azokat az akadályokat, amelyek céljaink megvalósításában gátolnak minket. Így két ember egymást támogatva, segítve jut egyre előrébb a tudati fejlődés fokán. Az ilyen embereknek kétféle erkölcsi talentumuk is van. Az egyik, hogy ha én előrébb jutottam bármilyen fejlődésben is a másiknál, akkor azt megosztom vele, ezáltal felemelem magamhoz. A másik, ha felimerem, hogy a másik a következő célt könnyeben éri el, akkor támogatom őt minden erőmmel, és bízok benne, ha eléri a következő  lépcsőt, majd segít nekem is felemelkednem. Az egyik talentum a kegyelem, a másik a szolgálat gyakorlásának talentumai.

Ez egy családban mérhetetlen őszinteséget feltételez, nem csak a hétköznapi szinten értelmezett módon, hanem jelenti az egyedi igények őszinte kinyilvánítását, az őszinte kommunikációt (pl.: képes legyek bevallani, ha valami nekem nem megy). Az őszinteség egy új döntési helyzetet teremt mindig. Ha én nem vagyok képes valamire, akkor a párom még képes lehet rá. Ha egyikünk sem képes, akkor közösen kérünk céljainak eléréséhez külső segítséget. Az ilyen hozzáállás a család konfliktusmentességét segíti elő.

Amennyiben egy párkapcsolatban gyermek is születik, természetesen a fentieket már a kibővült tagsággal kell értelmeznem. A gyermeknek is be kell illeszkednie ebben a filozófiába. A szülőkre ugyanakkor többletfeladat is vár,  hiszen meg kell oldani a gyermekük testi-lelki fejlődésének gondjait is. Erről egy másik cikkben fogok részletesen beszélni.

Egy család akkor működik tökeletesen, ha annak minden tagjának tudatában a fontossági sorrend élén nem saját maguk, nem a másik családtag, nem egy külső személy és főleg nem anyagi előnyök szerepelnek, hanem Isten maga: az igazság, a szeretet, a béke és az erkölcs. Az ilyen család tagjai mindig képesek áldozatot hozni saját egyedi törekvéseikből, hogy megmaradjon a család békéje, az egymás szeretete, miközben követik az igazság útjait is. Ekkor és csakis ekkor nem lehet oka egy eltört váza annak, hogy a családban felüsse fejét a békétlenség, a gyűlölet. Nem lehet a békétlenség oka a gyermek által hazahozott rosszabb jegy, és sok más esemény sem.

Egy család akkor boldog, ha a tagjai egyenként is boldogok. Ennek érdekében a családnak ki kell elégítenie az egyes emberek létszükségletein kívül az érzelmi szükségleteit is. Ha egy családtag fél, a tagoknak egységesen kell segíteniük a félelmeinek legyőzésében. A tudatos családtag nem ellenséget lát a másik családtagban, ha az például szenvedélybetegségben szenved, hanem félelmet, amelyet fel kell oldani. Ha nekem nem megy, akkor a fenti hivatkozás alapján közösen kért külső segítséggel. A félelmek sokrétűek lehetnek, erről az írás elején meghivatkozott cikkben olvashat az érdeklődő. A család helyes működése esetén a közösség egyedeiben a félelmek feloldódhatnak és megteremtik a teljes élet lehetőségét.

Beszéljünk néhány szót a családról ayurvédikus szemmel is. A baba-mama kapcsolatokban leírtak szerint a család minden tagjának egymáshoz való viszonyát meghatározza az egyének ayurvédikus testtípusa. Erről szeretnék egy önálló részletesebb cikket írni, de előrebocsátom,  hogy a testtípusban rejlő konfliktusok (apa-anya, apa-gyermek, anya-gyermek) kezdeti talentumok, amelyekkel egy családnak számolnia kell. Bármelyik fél lesz Vata típusú, az hiperaktív, örökmozgó lesz, nem nagyon tud koncentrálni a feladatokra. A Pitta típusú emberek lázonganak, folyton átalakítanak, ha ellenük szegülnek hisztiznek és érzelmi kitőrések széles skáláját tudják bemutatni. A Kapha típusú emberek lassúak, lustábbak, de nyugodtabbak. A Vata nehezen viseli a Kapha lustaságát, a Pitta nehen viseli a Vata szertelenségét és megbizhatatlanságát. A Kapha nehezen viseli a Pitta hisztis rohamait. A lényeg, hogy ezeket az adottságokat tudatosan kell kezelni egy családban és kihasználva az egyes emberek pozitív tulajdonságait kell megteremteni a fenti egyensúlyt (pl.: a vata szeret dolgozni, a pitta kreatív, a kapha praktikus). Így a család minden tagja elégedett lehet.

A közösséget tehát a közös cél (a boldogságra való törekvés, a felszabadulás), az érte hozott egyéni áldozatok, a cél elérésében egymás segítése kovácsolja családdá. Bármelyik alkotóelem hiányzik, akkor család helyett életközösségről beszélhetünk. A család építésére nem az elvárások felesleges és unalmas hajtogatását, hanem a tagok talentumainak legoptimásabb kihasználást ajánlom, amelynek a célja a kitűzött cél elérése, s nem a hatalommal bíró családtag egyéni elvárásainak, céljainak szolgálata. Ebben az esetben a család felismeri legfontosabb szerepét az életben, amelynek célja nem az ember vágyainak kielégítése, hanem az, hogy az ember saját egója feladásával megtanulja és megértse az egységben élést, amely által felismerheti a különböző tanítások hatalmas  igazságát, hogy minden Egy. Ez a Biblia szerint úgy hangzik, hogy "Egy Isten van, és nincsen kívüle más". Én sem vagyok kívüle, hanem egy egésznek a része vagyok. Ha egységben élek önmagammal és a világgal, akkor boldog vagyok és egészséges. Ehhez az első lépcső a család...