logo
  • Az ayurvedika.hu fóruma
  • Pontos idő: 2017.08.23. 01:33
ayurvedika.hu

Családi béke

Családi béke

HozzászólásSzerző: Tamás » 2009.04.06. 23:56

Sziasztok,

Körülnézek szûk és tágabb környezetemben, sokszor tapasztalom, hogy a mindenféle anyagi érdek, megnyilvánulás, pénz, összetört váza, elfelejtett tej a közértbõl, magas telefonszámla, zokni a széken.... stb, stb:) százszor fontosabb, minthogy emberek a családban tiszteljék, megértsék, szeressék egymást. Ha haza érnek, békében köszöntsék, elfogadják a másikat....és megint stb, stb:)
Szívesen beszélgetnék veletek arról, hogyan kezelitek a problémáitokat, vagy törekedtek a szeretetre a mindennapjaitokban a családi fészekben. Van-e valami ami beárnyékolja a békéteket, tudtok-e felülkerekedni a haragon és megértésre törekedni...stb:)
Tamás
Az elgondolkodó
Az elgondolkodó
 
Hozzászólások: 34
Csatlakozott: 2009.01.01. 18:52

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: védi » 2009.04.10. 18:31

Hát Tamás, jó a témafelvetésed B)

Azt gondolom errõl a témáról ,hogy mindannyian hozunk otthonról eleve ilyen berögzõdéseket, melyek aztán mindig békétlenkedésekre késztetnek. Pl. szanaszét heverõ viselt ruhák,zoknik, el nem mosogatott edények...ezekre megtanítottak már otthon, hogy ha valaki nem teszi ezeket helyére, az lusta, tunya, és valószínüleg nem értékeli az érte tette fáradozását annak, aki elpakolja helyette az elõl hagyott tárgyait.
Nem tudom ki mit gondol errõl ,de szerintem vannak egy háztartásban alapvetõen nõi és férfi jellegû megoldanivalók. És ha alapvetõen senki sem lázad ezek ellen, akkor ott kialakulhat egy fajta egyensúly. Én is hagytam már ott direkt el nem pakolva itt-ott megjenelõ levett zoknikat...nem sok sikerrel :laugh: :laugh: ...gazdája nem tanult belõle és akkor megadtam mamagat :laugh: végülis nem sok energiába kerül azokat a szenynesbe dobni.

Azzal egyet kell értsek ,hogy egy kis semmiség is elég ahhoz, hogy a családi viszály kirobbanjon...és hogy miért nem fontosabb inkább az ember békéje, szeretete annál, minthogy civakodjon elõl hagyott tárgyakért? Erre én egy magyarázatot hallottam csak és ezt osztom is: annak sikerül megtartania a békéjét minden körülmények között, akár otthon is az általad vázolt szituációban is, akinek az elsõ helyen az életében Isten áll. Tehát a szeretete, az erkölcse, az igazsága és a békéje. Csak ez az ember képes elnézõ lenni rendetlen családtagjaival :)
védi
A tanítvány
A tanítvány
 
Hozzászólások: 109
Csatlakozott: 2008.07.24. 16:08

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: Andrea... » 2009.04.10. 20:18

Sziasztok :-)!

Sajnos a fentebb említett problémák, konfliktusok valóban jellemzõek a családokban manapság. Régen én is képes voltam felvenni a kesztyût ha egy egy családtag rendetlenségérõl, vagy olyan cselekedetérõl volt szó, amivel esetleg én nem értettem egyet. Ma már másképp kezelem ezeket a dogokat. Egyrészrõl, ha nekem adódik valami problémám a család egyik tagjának viselkedésével, akkor nem rántok kardot hanem rávezetem arra hogy miért is lenne fontos hogy odafigyeljünk egymásra és ne okozzunk egymásnak annyi plusz tennivalót. Ez a higgadt hozzáállás célravezetõbb, mint a magas hangnem :-). Másrészrõl ha valamely családtagnak velem van problémája akkor is képes vagyok higgadt maradni és nyugodtan elmondani hogy mit miért tettem, vagy mit miért nem tettem amire szükség lett volna. Ahhoz hogy valakivel tudjunk szépen és segítõkészen bánni ahhoz tényleg sok szeretet kell. Vajon miért nem képesek az emberek önzetlenül segíteni a másiknak hogy annak örömet szerezhessenek? Miért nem képesek szépen, szeretettel beszélni a másikkal? Vagy miért nem képesek sokan odafigyelni magukra hogy kevesebb többletmunkát hagyjanak a másikra? Szerintem ha ezekre a dolgokra kicsit odafigyelnénk, akkor fenntartható lenne a családi béke! :-)
Avatar
Andrea...
Az elgondolkodó
Az elgondolkodó
 
Hozzászólások: 27
Csatlakozott: 2009.01.21. 18:51

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: Tamás » 2009.04.13. 23:06

Nem akartam kihegyezni ezt a béke dolgot az otthoni rendetlenségre, bár tény, hogy nem elhanyagolandó szempont:). Felvetésem inkább a konkrét jelentésre, a feszültségmentes állapotra vonatkozott. Amikor a hazatérõ, a napi teendõk után feszülten hazaér és az otthon õt fogadó is esetleg hasonló lelki állapotban van, nos ilyen esetben hogyan gyõz a béke?
Tamás
Az elgondolkodó
Az elgondolkodó
 
Hozzászólások: 34
Csatlakozott: 2009.01.01. 18:52

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: Andrea... » 2009.04.14. 22:04

Sziasztok,

Az elõzõ hozzászólásom mondatait nem csak a rendetlenségre értettem :-), .... de ha a feszültségrõl van szó, akkor szerintem elengedhetetlen hogy a családtagok eléggé ismerjék egymást. Ha tisztában vagyunk egymás pozitív és negatív tulajdonságaival (és el is fogadjuk azt), akkor képesek vagyunk egymásnak segíteni egy-egy nehéz nap után. Ha eléggé ismerjük tudjuk azt is hogy mi hozza õt vissza a pozitív állapotba. Anélkül viszont hogy a feszült fél is akarná hogy segítsünk neki hiába próbálnánk bármit is tenni. Az a jó ha megbeszéljük a családot ért jó és rossz dolgokat és nem begubózással kezeljük ezeket. Ha teljes a harmónia akkor meg akár több tag együttes túlterheltsége is kezelhetõ. Szerintem az a fõ hogy eléggé akarjunk egymásnak segíteni.:-)
Avatar
Andrea...
Az elgondolkodó
Az elgondolkodó
 
Hozzászólások: 27
Csatlakozott: 2009.01.21. 18:51

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: anita » 2009.04.15. 20:16

Sziasztok!
A téma címét olvasva feljött bennem valami, bár konkrétan nem errõl beszélgettetek, de ez is a családról szól, érinti a békét, és szeretném megosztani Veletek.
A mi családunk békéjét nagyban beárnyékolja a másik meg nem értése szerintem. Nyíltan ezt nem mondtuk még ki, de én így érzem. Sajnos saját magamban is érzek meg nem értést :( Pl Anyukámmal szemben. Van egy tulajdonsága, amit nem tudtam eddig tiszta szívvel elfogadni, mégpedig az, hogy nagyon ragaszkodik dolgokhoz, szeret irányítani sokmindent,és számára szinte csak az a jó és helyes amit, ahogy õ gondol. Ebben most van túlzás is, de az életünk nagyon sok területére igazak az elõbb leírtak. Próbáltam beszélgetni Vele errõl, miért cselekszik így, próbáltam megérteni, de csak annyit sikerült leszûrnöm, hogy Õ is így látta otthon, viszi magával a tanultakat. De miért zavar ez engem ennyire? Igazából ez bosszant saját magamban. Miért nem tudom elfogadni, hogy számára fontos, hogy hétvégén mindig délben együnk, 7 órakor vacsorázzunk, együtt, mégha valaki nem is éhes... apróságok, de mégis.... Nem értettem.
Aztán pár hete megtapasztaltam az ellenkezõjét is: egy barátoméknál voltam vendégségben, ahogy az Anyuka épp az ellentéte. Szabadságot ad a családtagoknak, ott nincs pl délben ebéd, úgy cselekszenek, ahogy jónak tartják és akkor amikor úgy érzik.... de valahogy mégis hiányzott az a fajta anyai törõdés, amit én otthon megszoktam. Akkor hirtelen mégis \'jó\' színben tûnt fel ami eddig zavart. Miért van ez? Az érme 2 oldala....
Mit kell meglátom, megtanulnom ebbõl, hogy tiszta szívvel el tudjam fogadni ezt a viselkedést? Vagy nem kell elfogadnom a túlzott ragaszkodást(ami szerintem nem helyes), csak ne ítéljem meg?
anita
Az elmélyülő
Az elmélyülő
 
Hozzászólások: 48
Csatlakozott: 2009.01.11. 17:36

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: védi » 2009.04.16. 20:44

Szia Anita,
soraidat olvasva az jutott eszembe, hogy nem lehet, hogy igazából azt nem bírod elfogadni édesanyádban, hogy uralkodni próbál feletted? Tehát hogy nem is igazán a rendszerességgel van a bajod, hanem azzal ,hogy mások mondják meg neked mikor mit tegyél?
Mert ha jól érzem, akkor benned elég nagy a kettõsség: egyrészt nem tetszik neked ez a rendszabályozás, másrészt viszont vágysz is rá. Melyik az, ami akkor mégis motivál téged belülrõl?

Az biztos, hogy ha az ember felnõtt kora ellenére nem mer ellenállni a szülõi akaratnak, ott elég nehéz lesz felnõtt fejjel a szülõvel elfogadtatni azt ,hogy az embernek van saját akarata is. Ha folyamatosan ahhoz van szoktatva a szülõ, hogy a gyerekének vannak saját döntései, akkor õ is észre fogja venni, hogy a gyereke már felnõtt és valószínüleg nem fog beleszólni a döntéseibe, az életébe. Nem tudom te mennyire szoktattad hozzá a szüleidet ehhez.

Ha neked viszont nem esik nehezedre hívásra odaülni az asztalhoz, akkor talán nem biztos, hogy a családi békét ezért fel kell borítani :)...ha neked mindegy mikor esztek, akkor az is mindegy kell legyen, ha az pontban mindig 7 órakor történik vagy délben.
védi
A tanítvány
A tanítvány
 
Hozzászólások: 109
Csatlakozott: 2008.07.24. 16:08

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: anita » 2009.04.17. 20:48

Szia Ayurvedika!

Köszönöm a válaszodat!
Igazad van abban a tekintetben, hogy engem mi zavar igazán.... a túlzott irányítás. Ezt nem tudtam még elfogadni. Sõt pont az ellenkezõjére próbáltam én magam törekedni.... és mi lett belõle? Nagyon hasonlóan viselkedtem az elõzõ kapcsolatomban én is :( Ott sem sikerült megteremtenünk a békét...
A kérdésem most arra irányul, hogy ha megváltoztatni nem tudom más viselkedését, mit tudok tenni, hogy ne ítéljem meg, hogy ne zavarjon, hogy elfogadjam?

A saját döntéseim meghozatalához most szokik hozzá a család... nem tagadom sokáig szülõi \'irányítás\' alatt álltam, és folyamatosan jönnek még a próbálkozások, a \'csupán javaslatok\' szülõi részrõl, de pl egy múltkori hazamenetel idejének a vitájában is kiálltam az elsõ igazságom mellett, nem inogtam meg, és jó volt végre úgy cselekedni, ahogy én szerettem volna. De tény, hogy van még itt miben erõsödnöm, határozottabbá válnom.

És köszönöm, hogy rávilágítottál arra, hogy ha nekem tényleg mindegy, hogy mikor eszik a család, akkor ezzel ne rúgjam fel a békét, hisz annyira nem éri meg!
anita
Az elmélyülő
Az elmélyülő
 
Hozzászólások: 48
Csatlakozott: 2009.01.11. 17:36

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: Sadmin » 2009.04.19. 22:10

Sziasztok!
Néhány gondolatot megosztanék veletek.
Az ayurvédika helyesen látja a dolgokat, a felszabadult embernek nem fontos tényezõ, hogy mikor eszik, így a felszabultsága által tud alkalmazkodni. Ha szemben állok egy nem erkölcsi kérdésben egy másik emberrel, akkor én mgam is ragaszkodom valamilyen illúzióhoz.

Szabadítsátok fel a tudatotokat a nem lényeges dolgok alól, mert nem tudtok koncentrálni az igazán lényegesre.

Az embernek meg kell ismernie, hogy mit jelent törvénynek alárendeltnek, íly módon szolgálónak lenni, illetve mit jelent uralkodni. Ha egy formán hozzáfér mindenkét aspektusához, akkor a két szélsõség helyett egy újfajta kapcsolat jöhet létre, az együttmûkködés... Anita! Ha neked nem fontos, hogy mikor eszel, de a másiknak az, akkor te nem szolgává lettél, hanem együttmûködõvé. Értsd meg a tanítást, és felszabulsz a nyomás alól, hiszen az együttmûködés a te kegyelmedbõl van.

Üdv
HS
Sadmin
A tanítvány
A tanítvány
 
Hozzászólások: 133
Csatlakozott: 2008.07.18. 17:46

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: anita » 2009.04.20. 08:01

Szia Sadmin!

nagyon szépen köszönöm a válaszodat!
Más megvilágításba helyezte a dolgot. Már nem érzek késztetést az \'ellenkezésre\', mert belátom, hogy azzal, hogy én ahhoz ragaszkodtam, h próbáltam megmutatni, h bármikor ehetünk, csak ne a szokott idõben, azzal én is pont ragaszkodtam egy illúzióhoz, és ezzel kísértettem a másikat.

Ezek szerint az a fontos, arra törekedjünk, hogy ne vesszünk el az ilyen részletekben, amint én is tettem, hanem a fontos, erkölcsi kérdésekben ne engedjünk a hitünkbõl. Arra koncentráljunk.

Köszönöm!
anita
Az elmélyülő
Az elmélyülő
 
Hozzászólások: 48
Csatlakozott: 2009.01.11. 17:36

Válasz: Családi béke

HozzászólásSzerző: Sadmin » 2009.04.20. 08:28

:) Így van! Az nem olyan fontos az ember életében, hogy mikor eszik. Ha a másiknak valamiért mégis fontos, akkor dönthetünk úgy, hogy együttmûködõek leszünk, mert az együttmûködés a szeretetbõl van.

Természetesen ezt a szokást nem muszály követned a saját életedben. Amikor viszont együtt vagy más felfogású emberekkel, a te szabadságod abban rejlik, ha tudsz alkalmazkodni.

Ugyanakkor saját szüleimtõl sem fogadom el, ha erkölcstelen dolgokra buzdítanak, ha bûnbe akarnak vinni. Az õ kedvükért sem hazudnék senkinek, nem is lopnék, és akkor sem lennék parázna, ha az életük múlna ezen.

Tudjátok megkülönböztetni, hogy mi a fontos és mi nem, akkor átláthatób lesz az életetek.
Sadmin
A tanítvány
A tanítvány
 
Hozzászólások: 133
Csatlakozott: 2008.07.18. 17:46

Re: Családi béke

HozzászólásSzerző: Gáborka » 2012.04.23. 13:36

Sziasztok!
Ide mindenképp szeretnék írni.
A minap apám hozott haza humuszt, termőföldet, és azt kérte, segítsek neki pakolni. Én nem tartom ezt helyénvalónak, amit csinál, meg is kérdeztem tőle, hogy lopta-e a földet (tudom, hogy nem hangzik logikusnak, mert minden a természet része, de tudtam, hogy lopta, engedély nélkül vitte el másvalaki földjéről, de nem erőszak alkalmazásával más ellen, tehát ellopta). Erre elmondta, hogy igen, lopta, és egyúttal megkérdezte, hogy "És akkor mi van? Tőlünk is loptak már dolgokat.", Ezután közöltem vele, hogy ilyenben nem segítek neki. Rám förmedt, hogy akkor menjek a *****ba. Rossz volt ezt átélni, de hát ilyen, ismerem, nem mondhatnám, hogy mindig ilyen volt, de már jó sok éve ilyen. Nehéz ember az apám, sajnos.
Gáborka
Az érdeklődő
Az érdeklődő
 
Hozzászólások: 9
Csatlakozott: 2012.04.18. 18:44

Re: Családi béke

HozzászólásSzerző: Tajasa » 2012.04.24. 23:35

Szia Gáborka,

Megkérdezted édesapádat arról, hogy neki milyen érzései voltak akkor, amikor loptak tőle? Gondolom nem ugrott az égig örömében... ha megérti, hogy amikor ő is ezt teszi, egyrészt hasonló rossz élményt okoz másnak, másrészt olyanná válik, mint akit ő megítél a lopásért.
Tajasa
Az érdeklődő
Az érdeklődő
 
Hozzászólások: 2
Csatlakozott: 2012.03.27. 22:28


Vissza: Család

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég

cron
 

Ki van itt

Jelenleg 0 felhasználó van jelen: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég. (Az elmúlt 5 percben aktív felhasználók alapján.)
A legtöbb felhasználó (44 fő) 2014.09.12. 23:36-kor tartózkodott itt.

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég