logo
  • Az ayurvedika.hu fóruma
  • Pontos idő: 2022.01.19. 05:13
ayurvedika.hu

A baba megnyugtatása

A baba megnyugtatása

HozzászólásSzerző: védi » 2009.06.09. 20:58

Kedves Kismamák, Anyukák,

szeretnélek megkérdezni Benneteket, hogy ti hogyan nyugtatjátok meg a kisbabátokat?
Van erre valamilyen kialakult rituálétok, taktikátok?
Mi a legnagyobb kihívás szerintetek a baba megnyugtatásában? Mindig értitek, hogy miért sír a babátok?
Gyertek, beszélgessünk, osszátok meg tapasztalataitokat! :)

Üdv,
védika
védi
A tanítvány
A tanítvány
 
Hozzászólások: 109
Csatlakozott: 2008.07.24. 16:08

Válasz: A baba megnyugtatása

HozzászólásSzerző: szmonika » 2009.06.15. 12:41

Sziasztok!

Az én babám már 15 hónapos úgyhogy sikerült ezidõalatt kiismernem õt :)
Az elején elég nehéz helyzetben voltam, sokszor nem tudtam mit tegyek, hogy megnyugodjon. Mára viszont már kiismertem és ismerem a kis taktikáit :). A babák nagyon okosak és tudják hogyan lehet úgy sírni hogy a szülõk egybõl rohanjanak :). Ahogy ezt már több cikkben is olvastam itt az ayurvedikán.
Nálunk nagyon kevés olyan eset van, amikor a sírás oka valódi probléma, pl betegség, fájdalom. Régen a babám uralkodott rajtam mert minden egyes sírására ugrottam, most azonban ez már máshogy van. Tudom mikor hogyan sír és az mit jelent. Mondjuk õ már viszonylag nagy és õ már nem csak sírással fejezi ki az akaratát. Most már általában rámutat dolgokra ha pl enni vagy inni szeretne és a saját kis nyelvén kommunikál. Azt viszont megfigyeltem hogy ha nem alszik eleget, mert pl valami miatt elõbb felébred (nagyobb zaj) akkor egy kis idõbe telik mire magához tér és ilyenkor valóban nyûgös. Azt is megfigyeltem hogy érzékeny az idõjárásra? Úgy értem ha nagyobb meleg vagy hideg várható akkor mindig nyûgösebb. Ilyenkor állandóan jön oda hozzám, ölbe akar lenni, oda akar bújni. Ha idõm engedi és pl nem fõzök, akkor természetesen engedek a csábításnak, de nem szeretném túlzásba vinni ezt a dolgot. Ilyenkor próbálom elterelni a figyelmét pl valami játékkal. Az esti altatás érdekes nálunk. Van amikor lerakom és magától elalszik, nem kell vele ottmaradni. Az igaz hogy sír egy picit, mert gondolom vágyik a társaságomra, de ha csak nyafizik, akkor nem megyek vissza és akkor hamar el is alszik. Van viszont olyan amikor elég erõteljesen és hosszasan sír, ilyenkor be szoktam hozzá menni és még játszunk egyet, megcsikizem, mondókázok neki és látom rajta hogy örül ennek és arra vágyott hogy szórakoztassam. Próbálom egyensúlyban tartani a dolgokat, már amennyire sikerül :). Szeretném ha azt érezné hogy ott vagyok amikor szüksége van rám, viszont úgy gondolom vannak olyan dolgok, amiket egyedül kell csinálnia. Ayurvedika, Te mit gondolsz? Ez így helyes? Hogy lehet a megfelelõ egyensúlyt kialakítani?

Természetesen a többi anyuka véleményére is kiváncsi lennék, nektek hogy megy a babátok megnyugatása? Segítsetek Ti is, hátha tudtok valami tippet adni nekem illetve a többi anyukának aki a fórumot olvassa.

köszönettel,
Móni
szmonika
Az elmélyülő
Az elmélyülő
 
Hozzászólások: 43
Csatlakozott: 2008.12.29. 20:07

Válasz: A baba megnyugtatása

HozzászólásSzerző: védi » 2009.07.01. 11:36

Kedves Mónika,
kérdésedre válszolva igen, az a helyes, ha nem akarunk mindent megoldani a gyermek helyett, hanem folyamatosan rávezetjük ,hogy az élet apró dolgaiban õ is képes helytállni. Gondolj csak bele mi lenne akkor, ha a babád nem lenne képes egyáltalán a saját kis alapvetõ létszükségleteit kielégíteni, folyamatosan harcfelkészültségben kellene állnod és lesned minden lépését. Ez nem egészséges sem a babára nézve, sem a szülõket érintõleg. Csak egy kis példa: ha leteszed a babádat aludni és õ esetleg felsír, lehet oda sem kell menned hozzá és máris visszaalszik. A kezdeti idõkben a baba a szüleire hagyatkozik, fõleg az édesanyjára, de ha a kötõdés nagyon szorosra növi ki magát, akkor egy idõ után a szülõk életvitele nem lesz képes visszaállni eredeti medrébe és ez kihatással lehet a család életére, lásd sírós és hisztis kisbabák kontra hullafáradt szülõk.

Nemrégiben az egyik babamasszázs tanfolyamomon találkoztam egy anyukával, akinek akkor másfél hónapos volt a babája és nagyon tetszett az ,ahogyan a babájával foglalkozott. Abszolút szabadon hagyta a gyermekét és csak akor ért hozzá, ha a babának valamilyen szükséglete támadt. A baba nem hisztizett, nem akarta a figyelmet önmagára vonni, egyszerûen elgõgicsélt. Természetesen az édesanya beszélt hozzá, mosolygott rá, de nem akarta a babáját kisajátítani. Nekik megvan az esélyük egy harmónikus kapcsolatra, amikor nem elvesznek egymástól, hanem kölcsönösen keigészítik egymást!

Ezt kívánom minden Anyukának, hogy találja meg az egyensúlyt babájával!
védi
A tanítvány
A tanítvány
 
Hozzászólások: 109
Csatlakozott: 2008.07.24. 16:08


Vissza: Baba,mama

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron
 

Ki van itt

Jelenleg 1 felhasználó van jelen: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég. (Az elmúlt 5 percben aktív felhasználók alapján.)
A legtöbb felhasználó (44 fő) 2014.09.12. 23:36-kor tartózkodott itt.

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég