A hit szóra és cselekvésre bírja az embert. A helyes hittel élő ember ezért szavaiban és tetteiben is gyümölcsöző, míg a helytelen hittel élő ember nem hoz , legfeljebb csak vad gyümölcsöt, sorsa a szenvedés.

Minden nap eldöntheted, hogy aggódással tekintesz-e a jövőre, s ezzel lassan, de biztosan megteremted azt, amitől félsz, vagy reménnyel és bizakodással várod azt, amire szükséged van.

Vigyázz, hogy ne hasonlítsd össze a tetteimet a tieiddel. Lehet megsértelek, megloplak, az életedre is török, én még sem vagyok bűnben, ha ez volt az Isteni küldetésem. Te pedig nem sértegetsz meg engem, nem lopsz tőlem, és az életemre sem törsz, mégis a pokolra kerülsz a hazugságaidért, amiért nem merted kifejezni a fájdalmadat, és mert nem hittél bennem, hogy az érted van. Nem a tettek határozzák meg a bűn lényegét, hanem a szív gonoszsága. Vagy nem tudod, hogy az Úr Krishna is embert ölt, hogy beteljesítse feladatát, és az apostolok is adtak emberi lelkeket az ördög kezére? A szemeddel és a füleddel nem figyelheted meg az igazságot és nem értheted meg a bűnt!

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.