Ha a háborúban gyáván megfutamodsz, hátba lőnek.  Ha tudatosan visszavonulsz, hogy erőt gyűjts, akkor van esélyed a győzelemre. Így van ez az életben is: a gyávák mind halottak, a bölcsek viszont az igazságot keresik, amivel győzhetnek az ellenség felett, hogy életük legyen.  Azonban az ellenség nem a másik ember, hanem a benned rejlő gonosz.

Eldöntheted, hogy a halálba menekülsz-e a szenvedésed miatt, s akkor a pokolban a jelenleginél sokkal nagyobb szenvedés vár rád, vagy végre felelősséget vállalsz életedért, és ha lassan is, de kibogozod a szenvedésed benned rejlő okát.

Óvakodj attól, hogy hosszú távon beteljesíthetetlen vágyaid legyenek, vagy hosszútávon félelemben élj. A vágy és a félelem, a vonzódás és a taszítás az anyagi világ aspektusa. Aki pedig az anyagi világ teremtményeihez ragaszkodik, a lelki világot (Isten országát) gyűlöli. Senki nem szolgálhat két úrat, hogy mindkettőhöz hűséges legyen. Felszabadulást sem lát az, aki a vágyait és a félelmeit követi.

"Én olyan romantikus alkat vagyok..." - minden bizonnyal nem ismered magad. Sem az igazságnak, sem a békének, sem a kegyelemnek, sem a szeretetnek nem természete a romantika. De mindegyik gyönyörködik az élet minden pillanatában és minden teremtményében.