Ha azt mondod nem lehetséges vagy nehéz, a saját fénytelenségedről árulsz el titkokat. Ha pedig abban hiszel, hogy minden lehetséges és könnyű, akkor Isten dicsőségét hirdeted.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Vigyázz! Ha te, aki hit nélkül élsz, olyan "igazságot" tanítasz nekem, amelyben magad sem hiszel, pusztán megszokásból, vágyból és félelemből cselekszed azt, azt gondolom rólad féleszű vagy, és arra sem méltatlak, hogy szóbaálljak veled. Ha olyan "igazságot" követsz és tanítasz nekem, amely a megtévesztésből van, téged sem tesz boldoggá, azt gondolom rólad tudatlan vagy, de méltó a megigazításra. Ha azonban az igazság, amelyben hiszel boldoggá tesz téged és ezt megfigyelem rajtad, követni foglak, bármerre is menj. Az erkölcs nem más, mint a hited és a cselekedeteid összhangja. Csak akkor nem ad megbotránkozást a többi embernek, ha őszintén követed azt, amiben hiszel.

"Én próbálom, de..." - Ha csak próbálod, azt jelenti, hogy kettőségben teszed. Ne félj, dönts végre! Tedd, akkor viszont add bele a lelkedet, vagy ne tedd, akkor pedig keress más utat. Hit nélkül tenni valamit olyan, mintha olyan biciklivel mennél, aminek nincsen pedálja.